A vakond és az esernyő
Azon tűnődöm, mi lehet a titka azoknak a meséknek, melyek évtizedeken át elbűvölnek kicsiket és nagyokat egyaránt.
Mi lehet a titka a kis vakondnak? Talán ami A. A. Milne Micimackójának, hogy a humora egyetemes, és az gyermeki világ amit felidéz, mindannyiunknak ismerős.
A kis vakond számomra a "cseh Micimackó", mert épp oly naiv őszintséggel, bölcsességgel fedezi fel, fogadja be a világot, mint angol társa. Mindkét hős a gyermeki állapot filozofikus ártatlanságát idézi. Persze lényeges a különbség is, mert Milne Micimackójában (köszönhetőn Karinthy Frigyes remek fordításának), a nyelvi, míg a kis vakondban a képi humor dominál. A vakond abban is mélyen gyermeki, hogy számára minden KINCS, még a kidobott lom is. Amit a felnőtt kimustrált kacatnak ítél, azt értékesnek, használhatónak találja, így a matrac trambulinná változik, a szakadt ernyő léghajóvá, később csónakká, majd hintává alakul. A megjavított, újraélesztett tárgy nem csupán játéka, hanem fontos társa lesz a vakondnak.
Az esernyő-hajón utazva furcsa kalandokat él át, például egy falánk ponty mulatságos lénnyé alakul, amikor bekapja az ernyőt, és az kinyílik a hasában. Az esernyő megvédi a vakondot, és barátait Broktól, a kutyától, meg a zuhogó esőtől is.
Zdenek Miler grafikus ma már hetvenéves, de még mindíg aktív, egy új könyvön dolgozik.
Sajátos figuráival, világával hiszem, hogy klasszikust teremtett.
Rácz Gabriella
