Szüret a könyvesboltban

Szegedi Katalin könyvajánlója

Amikor elvállaltam a 2007-ben itthon megjelent színvonalas gyermekkönyvek illusztrációs szempontból való ismertetését, naivan azt képzeltem, hogy mivel a téma iránt érdeklődöm, van némi rálátásom a helyzetre. Hát nincs. Erre a cikkre készülve ugyanis azt hittem, hogy elég lesz két órát eltöltenem egy könyvesboltban és máris "képben vagyok", de hatalmasat tévedtem.

Mindig is úgy éreztem, hogy egyre több szép könyv születik, de erre a tempóra nem számítottam: gyakorlatilag nem tudtam feltérképezni az idei összes színvonalas újdonságot, annál is inkább, mert az év végéig még várhatóan folyamatosan jelennek meg új könyvek...
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy rengeteg borzalom is napvilágot látott ez évi újdonságként, ahogy eddig, de ahogyan a boltban nem veszem kezembe azokat a könyveket, így e cikkben sem vagyok hajlandó tudomást venni róluk. Kizárólag a szépet szeretném látni és láttatni.
Bár igen sok gyönyörű, külföldről átvett könyvet is láttam, ezeket végképp képtelenség lenne bemutatni, csak gyorsan harácsoltam a kedvenceimből:
Gyűjtő lévén muszáj volt megvennem a Naphegy Kiadó Művészi Mesekönyvek sorozatának legújabb darabjait (Mese a rózsaszín elefántról... és A Mikulás és a kiscica), hogy a kollekcióm teljes legyen, valamint azonnal lecsaptam két, számomra kedves olasz illusztrátor végre magyarul is kapható könyvére: Anna Laura Cantone (Mesék egy szuszra) és Alessandra Cimatoribus (Csillagpor) című könyveire. Ez a kis ismertető hely hiányában "csak" a hazai illusztrátorok itthon megjelent színvonalas munkáira kíván kitérni, ezért nem is folytatom a sort külföldi kedvenceimmel.

A művészi színvonalú könyvek számának ilyen növekedése mindenképpen arra késztet, hogy az ember elgondolkodjon: vajon miért pont most ugrott meg a színvonal ennyire?
Egy dologra tudok csak gondolni. Tavasszal volt egy kiállítás az Iparművészeti Egyetem Ponton Galériájában, az egyetem, valamint a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének közös szervezésében. A Mesék a szemnek című tárlat egy rendkívül fontos, profin megrendezett kiállítás volt, melyen több mint negyven, nagyrészt fiatal grafikus mutatkozott be. Ez nagyon jó lehetőség volt az addig még ismeretlen, esetleg még egyetemi hallgatói státusban lévő illusztrátorok számára is. A kiadók frissességét dicséri, hogy sokan ezt a kiállítást látva bíztak meg egy-egy fiatal rajzolót munkával, és ennek most meg is lett a gyümölcse.

Aminek külön örülök a publikált könyvek széles választéka láttán, hogy nagyon sokféle stílus képviselteti magát magas színvonalon! Ugyanis nagyon nem szeretem, ha egyetlen, "trendinek" kikiáltott vonulat nyomja rá a bélyegét a könyves választékra, hiszen ahogyan az irodalmi művek, úgy az olvasók is sokfélék. Az alább ismertetett alkotások mindegyike megüti a magas mércét, mégpedig úgy, hogy szerencsére egyik alkotó sem ismétli a másikat! A jó ízlést nem lehet szűk kategóriák közé préselni: egy modern gondolkodású, fiatal "apuka" éppúgy megtalálja az idei felhoztalban a kedvencét, mint egy szintén jó ízléssel keresgélő, konzervatívabb nagyi. Minden van. A teljesség igénye nélkül megpróbálom áttekinteni, hogy mi minden.

Úgy tűnik, hál'istennek vannak kifejezetten termékeny alkotók, akik több könyvvel is előrukkoltak idén.
Megmondom őszintén, én a kézzel alkotott képek festői világát még mindig jobban szeretem mindennél, de Baranyai András művészete volt az első olyan impulzus számomra, ami a számítógépes grafika felé terelte a figyelmemet. Ő ugyanis szép festői felületekkel operál a számítógéppel alkotott képein, így azok a kézműves technikák melegségét hozzák vissza számomra. Idén a Pagony által kiadott Czigány Zoltán: Csoda és Kósza, és Kiss Ottó: Emese almája című köteteit, valamint Tóth Krisztina a Magvető gondozásában megjelent Állatságok című verseskötetét illusztrálta. Ezek mind jók, nekem személy szerint azonban a legjobban egy, a Csimotánál megjelent könyve tetszett, a címe Vaker. Ahogyan azt már a Csimota könyveinél megszokhattuk, ez megintcsak nem egy szokványos könyv. A korábban Takács Mari által illusztrált Mesél a kéz című, a siketek kommunikációját ismertető képeskönyv-sorozat harmadik darabja ez. Az elődökhöz hasonlóan ez a könyv sem csak egyetlen grafikus munkája: az illusztrátorok művészi világa kiegészül Vincze Tamás értő jelbeszéd ábrázolásaival. Két egészen különböző stílus ez, mégsem zavaró a jelenlétük egymás mellett. Baranyai András ugyanis nemcsak illusztrálta, hanem tervezte is a saját könyvét, melyben Vincze Tamás rajzait a sajátjaihoz hasonló felületekbe ágyazva domesztikálta a kötet egységes stílusa érdekében.
Amellett, hogy nagyon átgondolt az egész könyv szerkezete, és szerethető András grafikai világa, de legjobban az ezernyi becsempészett képi poén miatt ajánlom ezt a könyvet a finom kis fricskák kedvelőinek. Én magam mindig hangosan nevetgélek a képeken.

Kontrasztként egy egészen másképpen dolgozó grafikus világa kívánkozik ide: a festőien alkotó Szalma Edité. Nem titok, hogy a hazai illusztrátorok közül ő az egyik kedvencem, mégpedig éppen a sűrű, testes festésmódja miatt. A "modernség" iránti igény lassan próbálja kiszorítani a hagyományos, kézműves, festői technikákat, amit friss megfogalmazással, újszerű ábrázolásmódokkal lehet és kell is életben tartani! Szalma Edit "vagány" temperaképeit erre alkalmasnak tartom. Neki is több könyve jött ki idén. Az egyik kedvencem a Móra által kiadott, Nyulász Péter Miazami - kitalálós versikék című versbe szedett találós kérdéseit illusztrálja. Szintén a Móránál jelent meg a legkisebb olvasókat megcélzó képeskönyv, Zelk Zoltán A három nyúl című klasszikusa, mely a feszes, izgalmas kompozícióival és a komplementerekre épülő kontrasztjaival nem csak az óvodás korosztály számára nyújt vizuális élményt.
Edit idei legérettebb munkái azonban a nemrég az Európa Kiadó műhelyében megjelent Szabó Magda ifjúsági sorozatának két darabja, a Bárány Boldizsár és a Sziget-kék. Közülük is nekem személy szerint a Bárány Boldizsár a kedvencem, mégpedig a szellemesen megfogalmazott állatábrázolások miatt, melyekkel, úgy érzem, Edit méltóképpen válaszolt Szabó Magda humorára.

 

A Csimota miniatűr Piroska sorozata után idén a Három kismalac című mesét dolgozta fel öt grafikus (Nagy Diána, Nagy Dóra, Kárpáti Tibor, Pap Kata és Takács Mari) öt különböző elképzelés szerint, igen szép kivitelben. Az öt kis könyvecske egy izgalmasan hajtogatott papírdobozban kapható.
A közreműködők egyike Takács Mari, aki festői világa miatt rögtön ide kívánkozik Szalma Edit mellé. Bár sokoldalúságát megmutatva a Malackában ő is számítógéppel létrehozott könyvecskét alkotott, az ő világa számomra akkor igazán Takács Mari-s, amikor valamely festett képekkel illusztrált könyvét tartom a kezemben.
Idén egy, a Magvető által kiadott verseskönyvben alkotott munkája nyerte el a tetszésemet. Kovács András Ferenc Hajnali csillag peremén című kötetében Mari a szokott formáját hozza, az egységes illusztrációk közül mégis toronymagasan kiemelkedik a gyönyörű borítógrafika.

A fentebb említett malackás sorozat egy másik alkotóját is kiemelném, nevezetesen Kárpáti Tibort, akinek idén a Csodaceruza gondozásában megjelent Csókolom, Pókmajom! című kötete tetszett igazán, melyet szintén a humora miatt kedvelek. Én, aki szinte egyáltalán nem tudok állatot rajzolni, különösen nagyra értékelem az övéhez hasonló, lényeglátó állatábrázolásokat. A számítógéppel alkotott grafikáin sehol egy fölösleges vonal: ami megjelenik ezeken a minimalista grafikákon, annak pontosan ott és úgy kell lennie, ahogyan azt Kárpáti Tibor "odatette".

A korábban már emlegetett Ponton-béli fontos kiállításon a sok kiváló alkotó közül én két igen tehetséges, számomra eddig még ismeretlen fiatal lányra figyeltem fel: habitusuknál fogva Radnóti Blanka és Gyöngyösi Adrienn munkái állnak a legközelebb hozzám.
Nagyon örültem, hogy mindkettőjük munkáját hamarosan publikálva láttam viszont. Radnóti Blanka festői képeivel Esze Dóra meséjének diafilmváltozatát látva találkoztam, Gyöngyösi Adrienn nőies illusztrációit pedig a Pagony által kiadott József Attila Altatóban láttam. Mindkettő nagyon szép. Akrillal és olajpasztellel alkotott képeivel Adrienn vélhetőleg a hagyományos technikák mellett teszi majd le a voksát.

(Tudomásom szerint közreműködik majd a Pagony készülő Pagony-Klasszikusok sorozatában is a Csipkerózsika illusztrációival, amint Agócs Írisz a Jancsi és Juliskával, azonban ezeket a köteteket e cikk írásakor még nem láthattam.)

És ha már elhangzott az akril és pasztell mint eszköz, hát rögtön egy remek kis könyvecske jut eszembe róla: Paulovkin Boglárka illusztrátor maga írta képeskönyve, a Róka és Egér új otthont keres című könyv, mely a Pagony gondozásában jelent meg. Hát ez az! Pontosan így kell, kérem, a rajzi bravúrt egyszerűvé absztrahálni, ahogyan az Bogi rajzain látható: foltszerű ábrázolásaival tökéletesen érzékelteti a teret, a perspektívát, izgalmasak a váltakozó nézőpontok, a nagyvonalú felületekre finoman kidolgozott részek feleselnek. Ez egy nagyon szép és nagyon mai könyvecske.
A könyvesboltban való kutakodásom eredményeképpen egy igazi kincsre bukkantam.
Bevallom, eddig még nem találkoztam Fero Lipták nevével, aki Németh Zoltán "Állati nyelvek, állati versek" című, a Kalligram Kiadónál megjelent kötetét illusztrálta. Illusztrálta? Nem ez a megfelelő szó. Fantasztikus képekkel van teli a kötet, gyönyörű abszurd lényekkel benépesített, mondhatni huszonegyedik századi, szürreális Bosch-festményekkel. Mostantól fogva vadászni fogok Fero Lipták alkotásaira.
Technikai szempontból említettem már akrillal, temperával, pasztellal vagy éppen számítógéppel alkotott illusztrációkat, de nem esett még szó egy idén felbukkant grafikus papírmontázs technikával készült képeiről. Molnár Jacqueline Lackfi János: Kövér Lajos színre lép című könyvéhez készített illusztrációiról van szó. A könyvet a General Press jelentette meg a Könyvhétre, mely a hazai palettán meglehetősen üde és friss színfoltnak számít elsősorban az érdekes, festett és papírkivágásos elemek keverékével létrehozott technikája, másrészt a mese világához remekül illeszkedő bátor és groteszk figurái miatt.

Bizton állíthatom, a fent említett könyvek bármelyike büszkén állhatna be a sorba bármely rangos nemzetözi könyvszemle kiadványai közé.

Szegedi Katalin 2007-ben megjelent könyvei