Varró Dániel: Szívdesszert

Rigó Béla

Ezt a kötetet sokan vártuk. Varrónak már az első könyve (Bögre azúr - 1999) is komoly feltűnést keltett. "Neo-infantilizmus", mondta róla egyik méltatója. Az élet bizonyos területein tudatosan vállalt gyermeki látásmód nem a költő találmánya, egy korszakot, egy generációt lehet jellemezni vele, de Varrónak sikerült eddig legjobban megtalálni az ehhez az életérzéshez, szemléletmódhoz illő kifejező eszközöket. Nem véletlen, hogy még alig próbálkozott gyermekköltészettel, sokan máris a műfaj megújítását várták tőle. Joggal. A Túl a Maszat-hegyen című verses regénye (2003) ugyan epikai érdemeket nem igen csillogtatott, ám ha a sete-sután összefércelt szövegeket szétválasztjuk alkotó elemeikre, akkor máris egy irodalomtörténeti jelentőséggel bíró verses kötethez jutunk. Ilyen előzmények után komoly, tétre menő kihívás egy harmadik kötet. Köztudott, hogy Varró Dani bármilyen témakörben kiváló verseket tud írni, sőt rögtönözni. Azért sem kellett aggódnia, hogy növekvő olvasótábora netán csalódna benne, máshova pártolna. Az volt a tét, hogy sikerül-e a meghódított területekről előre lépnie, a zsonglőrként dobált szavak súlyát növelnie, általában: a formai virtuozitásnak tartalmi funkciót találnia.
Ezzel kellett volna kezdenem, de én csak most kérek elnézést az olvasótól, hogy becsalogattam ennek a verseskötetnek a problematikájába. Saját önként vállalt profiljának sérelme nélkül a Csodaceruza nem vállalhatja fel a Szívdesszert teljes analízisét. Irigykedve gondolok azokra a más lapokba író kritikusokra, akik majd kifejthetik, mennyire teszi valóságossá, hitelessé férfi-nő kapcsolatát ez esetben a játék. Ahogy a trubadúr hagyományok tradícióit tovább éltető szerelmi költészet csaknem bombasztikussá fokozza fel manifesztálandó érzelmeinket, addig az autizmusig zárkózott modern lélek a gyermeki játszadozás megbocsátható őszinteségében talál egy kis lehetőséget érzelmei megvallására.
A szociológus is pompás elemzendő tényeket fedez majd fel a Varró-versekben. Hisz reggelenként a férfi marad otthon és a nő megy munkába, ha pedig együtt autóznak valahová, a nő kezében a kormány. Ám a tradíciók is élnek. A nő mossa a férfi gatyáit, és családi viták során ő mossa le sírással a férfi érveivel együtt. Ilyesmiről kellene szólnia egy körültekintő kritikának, de sajnos most be kell érnünk Varró Dániel formakultúrájának fejlődési tendenciáival. Ez ugyanis egyformán alapja felnőtt- és gyermek költészetének. Márpedig ez a mi szempontunkból is fontos, hiszen eddig is úgy tartottuk, valami olyasmit tud, amit rajta kívül kevesen. Amit most hozzátett, azt már senki sem tudja így.
Varró költészetének eddig is a tartalom és a forma között feszülő ellentét groteszk hatása adta a lényegét. Klasszikus versformákba öltöztette - karakteresen, sőt karikírozottan modern élő beszéddel előadott - szövegeit. Na jó, hexameterben mások is verselnek, Dante-tercinákban azonban kevesen vállalják az elvághatatlan szálak bonyolult fonadékából kialakuló mesemondást. A szonett egyedi változataként kialakított Anyegin-strófa jogainak elorzására pedig keveseknek volt bátorsága. Varró azonban mind ez idáig tisztelte az általa kiválasztott tradíciókat, betartásuk pontosságával versengett elődeivel. Most ahol teheti, ott lazít a szorosnak érzett kötelékeken. Kötetének gerincét egy virtuóz költői játék képezi. A formai virtuozitás önkéntes bajnokai szívesen írtak szonettkoszorút, amelyekben az egyes szonettek utolsó sorát a következő vers első sora megismétli, amíg csak körbeér a koszorú. Most már csak a kezdő sorokat kell egymás alá írni mint egy tartalomjegyzéket, hogy összeadódjon belőlük a mesterszonett. Az eddig elmondott szabályokat Varró Dániel is betartja, ám nála a koszorú virágjai nem unalmasan egyforma szonettek. (Ez magának a műfajnak az alapvető problémája. József Attila életművének legunalmasabb darabja a Kozmosz éneke című szonettkoszorú.) Varró Dániel megváltoztatja a törvényt, nála a koszorúnak mindegyik virága más, éppen ezért tud egy könnyen élvezhető teljességet prezentálni velük. És hogy ez az ornamentika még bonyolultabb, díszesebb legyen, a koszorú egyes darabjai közé kerülnek be - eltérő színű nyomással - a többi versek. Ezekben is sok a felvállalt tradíció. Csokonai A boldogság és Az alvó Lilla felett verseiből megszületik az előbbi anakreóni sorait is felvállaló Boldogság című Varró-vers. Amelyben persze szó sincs "jázminos" lugasról, az ifjú pár a tévé előtt aludt el, s a költő zsibbadt lábbal, sajgó fenékkel felocsúdva nem tudja, mit kezdjen az ő ölébe kucorodva alvó kedvesével, de a jelenet meghittsége ugyanazt csalja ki belőle, mint a rokokó díszletei között borozó, danolgató, csókolózva tréfáló nagy előd. Csokonai summázata: "S ki bóldogabb Vitéznél?" Varróé: "Kívánhatnék-e többet?" Erre a kötetre azonban sokkal jellemzőbbek a formai nyűg kötelékéből észrevétlenül szabaduló művész játékai. Kezdjük olvasni a kötetet.

"Jöjj, hajnali Múzsa, és írni segíts,
nem jön ceruzámra se óda, se bordal.
A papír egy üres, korareggeli beach,
jöjj hónod alatt boogie board-dal."

A ritmusképlet egyszerű, tá / tá-titi / tá-titi / tá-titi / tá // tá / tá-titi / tá-titi / tá-titi / tá-tá, vagyis egy ütem után daktilus és zárónak hímrím esetében egy csonka ütem, női rím esetében pedig egy spondeus. No de a harmadik sorban az ütemelőző tá szótag már két titi-re bomlik. Tovább olvasva a verset pedig olyan trükkökkel találkozunk, mint amikor a költő siettetvén mondandóját, egy egész verslábat lecsal rövidített soraiból.
Ez a korábbinál is felszabadultabb és tiszteletlenebb (!?) játékosság leginkább Varró költészetének a legerősebb fegyverénél, rímelésénél mutatható ki.
A rím a költészet talán leglátványosabb eszköze. Mint reklámszlogen, politikai lózung fokozatosan több teret hódít magának a közbeszédből. Persze a magas költészet rímhasználatának változó törvényeit attól még kevesen értik. A rím valaha csak a verssorok szerkezetét volt hivatott jelezni. Még kétszáz éve is szépnek érezte fülünk a rag rímet, azt, ha a sorok végén azonos mondatrészek toldalékai csengtek össze. A legújabb idők költői forradalmának mind ez idáig volt az az igény, hogy a rím tartalmi követelményeknek is eleget tegyen. Az azonos hangzás lehetőleg legtávolabbi tartalmakat kössön össze, s legalább az egyik rímelő szó töltsön be fontos szerepet a vers üzenetének kimondásában. A távolság elérhető olyan technikával, amely a ragozottat a ragozatlannal, az állítmányt egy más mondatrésszel rímelteti. A távolságtartás egyik jól bevált eszköze, ha a tősgyökeres magyar szó éppen csak meghonosodni kezdő, de már jól ismert idegen divatszóval kerül rímpárba. Természetesen Varró Dániel kötetei a különlegesen figyelemre méltó rímek igen gazdag kollekcióját szokták felvonultatni. És persze találunk nála példát a túl tökéletes rímek kancsalítására is, ami szintén kedves játék, hisz az olvasó rímérzéke már a költő előtt megtalálta volna a megoldást, így rossz irányba tévedő túlbuzgalma megmosolyogható. Mint ahogy az is játék az olvasóval, amikor beleringatják egy rímképlet várakozásába, aztán a költő egy kicsit átrendezi a szövegen belüli kapcsolódások alkalmi törvényszerűségeit.
Egyszóval játék ez a könyv, gyönyörű, ünnepi játék. Hiszen a kötet külalakját megálmodó Rácz Nóra nem csupán rajzokat rak a versek közé. Ez se könnyű feladat, általában legfeljebb fél sikerhez jutnak el a nagy művészek is. Regényeknek, meséknek meg lehet álmodni a hőseit, ki lehet választani megrajzolásra a leglényegesebb szituációkat, de a hagyományos verskötet-illusztráció azt jelenti, hogy 8 vagy 16 oldalanként az illusztrátor egy-egy - valamelyik vers által ihletettnek mondott - rajzát beillesztik a folyamatos szövegáradatba. Rácz Nóra azonban elkapja orrunk elöl a szöveget. Értelmezi, jegyzetekkel látja el. Néha alig toldja meg a szedéstükröt néhány vonallal. Néha rajzot illeszt közéjük, néha pedig olyan alázatosan illusztrál, mintha - valami régi iskolába járva - vizsgamunkát készítene. A végeredmény egy gyönyörű műtárgy. A cél világos: ne csak szerethessük, hanem ajándékozhassuk is.
Persze ha a gyermekirodalom munkánkhoz, életünkhöz tartozik, akkor magunknak is spájzoljunk be egy példányt. Tanulságos lecke lesz, ha majd a közeljövőben (az eddigi tendenciák szerint úgy 4 év múlva) esedékes Varró Dániel-gyermekverskötet titkaihoz megfejtési kulcsokat szerezhetünk belőle.