Kiss Ottó–Baranyai András:
Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután
Jel ez a könyv! Egy nagy felkiáltójel! A család feje mondvacsinált indokokkal elkóborol hétvégenként futballmérkőzést vagy más szerencsétlenséget nézni, csak hogy ne legyen otthon, mert elvesztette, elfelejtette valós szerepét. Miközben ebben a lebegő létben él, a család széthullik, Robika elmegy, anya főz, de kinek és minek?
A szerzők eddigi munkáik során is az élet nagy kérdéseivel szembesítették az olvasót, a befogadót. Nincs ez másképpen a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután esetében sem. Ezúttal arra a kérdésre keresték a választ, hogy érdemes-e, megéri-e mindent felrúgva, felelőtlenül elmennünk otthonról vasárnap délutánonként, még ha oly jó okunk van is rá, vagy inkább családi körben, az otthon melegében hasznosabb-e eltöltenünk ezt az időt.
Az teszi igazán izgalmassá és különlegessé ezt a kötetet, hogy a szerzők ezúttal nemcsak a kérdésfelvetésig jutottak el, de választ is találtak a dilemmára. A könyv címében a főhőssel kimondatott aranyigazság nemcsak megszívlelendő jó tanács, de a történetet megismerve bizony tanulságként is szolgál.
1690 Ft
Rendelje meg itt, e-mailen! 1690 helyett kiadónktól 1200 Ft
A SZERZŐKRŐL
Baranyai András
Baranyai András 1974-ben Debrecenben született. 2004-ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem grafika szakán. A Gyermekkönyszerzők és Illusztrátorok Egyesületének tagja.
Csoportos kiállításai
2002 – Trakta, Vigadó Galéria
2002 – MIE-kiállítás, Trafó Kortárs Művészetek Háza
2003 – POSZT, Pécs, Csontváry Múzeum
2004 – Csillagpor, a MIE nemzetközi sikerei, Ponton Galéria
2005 – Békéscsabai Grafikai Biennálé
Válogatás a díjaiból, ösztöndíjaiból
2001 - Eper Grafikai Stúdió ösztöndíja a Római Magyar Akadémián
2002 - Erasmus ösztöndíj, Universiade do Porto (Portugália)
2004 – :output 07, nemzetközi diákévkönyv, publikációs lehetőség
2004 – Gál Mátyás-díj
Nyomtatásban megjelent könyvei
2005 – Én, te, mi. Szövegértés-szövegalkotás tankönyv (Sulinova)
2006 – Piroska és a farkas (Csimota)
2006 –
Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután (Csodaceruza)
Kiss Ottó
Kiss Ottó (Battonya, 1963. október 10.) költő, író
A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanári diplomát kapott, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett újságíró végzettséget.
1990-től szabadúszó újságíró,
1992–97-ig a Gyulai Hírlap szerkesztője,
1997–2000-ig a Békés Megyei Nap újságírója,
2000-től a Bárka c. folyóirat munkatársa.
Szépirodalmat 1996 óta publikál rendszeresen. Írásait minden jelentősebb hazai folyóirat közölte. Több munkáját lefordították németre, angolra, szerbre, bolgárra és szlovákra. 2002-ben az Élet és Irodalom tárcaírója volt. A József Attila Kör tiszteletbeli tagja.
2003-ban Csillagszedő Márió című kötetét az év könyvének választották.
Nőtlen, 1980 óta Gyulán él.
Ismertebb kötetei:
Visszafelé hull a hó, Tevan, Békéscsaba, 1997.
Szövetek, JAK-Kijárat, Budapest, 1999.
Csillagszedő Márió, Móra, Budapest, 2002.
Angyal és Tsa, Árkád–Palatinus, Budapest, 2003.
Javrik könyve, Palatinus, Budapest, 2004.
Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután (Csodaceruza), 2006
A könyvről írták:
Szigorúan bizalmas! Csak gyerekes apáknak! - ez áll a könyv hátsó fedelén. A Csodaceruza Kiadó a nyugat-európai könyvpiacon régóta létező, nálunk azonban még alig ismert műfajt hozott a 77. Ünnepi Könyvhétre. (Talán Esterházy németből átdolgozott házy nyula (200519176) előzi meg.) A történet tanulsága a címben olvasható (Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután), de persze a valódi mondanivalója a sorok között és a mesék hanghordozását átvevő, humoros szöveggel szervesen egységben levő grafikában rejlik. A szatirikus mese felnőtteknek mondja el a kisvárosi sátortetős házak közt lakó kispolgár, Hálló Istvá sztoriját, aki körül rendesen nem történik semmi. Ezért a szerzők fantasztikus képességgel ruházzák fel. Tipikus, jó magyar pocakja időnként a levegőbe emeli a főhőst, akinek öltözete önmagáért beszél: papucs (szandál), élbe vasalt pantalló, fehér atlétatrikó és karóra. A mesékhez társítható várakozás feszültségét felhasználva a szerzőpár remekül érzékelteti a dögunalom kifejezhetetlen létérzését, a vegetáló társadalom körképét. A nagy hasú családapa bámulható autóbalesetekre vadászva a Penny Markettől a focimeccsig jut a vasárnapi emelkedés állapotában, miközben körberepkedi a többi átlagember átlag pihenőnapját. Az igényes kivitelezésű kötet minden humorra fogékony olvasónak ajánlható.
(www.kello.hu)
*********************************************************************************
Kiss Ottó új könyve már ajánlásában is kakukktojás: "Szigorúan bizalmas! Csak gyerekes apáknak!" - és a könyv, bár úgy néz ki, mintha gyerekkönyv volna, valójában tényleg inkább szól felnőtteknek, mint gyerekeknek, ha nem is kizárólag apáknak. A Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután kiadásával a Csodaceruza merészet lépett: az is évekbe tellett, míg a folyóiratról elhitték az olvasók, gyerekkönyvekről szól ugyan, de felnőtteknek (szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak). Hogy Magyarországon mennyire talál értő-befogadó közegre egy felnőtteknek szánt, abszurd humorú, gyerekkönyv-jelleggel illusztrált kiadvány, nagy kérdés.
Külföldön nem ritkák az efféle kiadványok - hogy a Baranyai András szellemes illusztrációval életre keltett történettel sikerül-e "egy fecskeként" "nyarat csinálni", kiderül.
Kiss Ottó eleddig egyetlen gyerekkönyve, a Csillagszedő Márió, függetlenül attól, hogy beszélője-főhőse egy óvodás kislány, sokat emlegetett "svéd gyerekversek"-et idéző hangvételével remekül ráérzett arra, "ami a szívét nyomja" az elvált szülők gyerekeinek, s nem kevés kiskamasz-kamasz olvasója akadt; nem lennék meglepve, ha ezzel a kiadvánnyal is ezt a korosztályt sikerülne a leghamarabb megszólítani.
A könyv hátulján olvashatjuk: "a kötet címében a főhőssel kimondatott aranyigazság nemcsak egyszerű jó tanács, de a történetet megismerve bizony tanulságként is szolgál."
Ha nem kapom ezt a kulcsot az értelmezéshez, azt hittem volna, a cím egy gyerek sóhaja.
A Szerintem. narrátora biztosan nem gyerek; úgy tesz, mint egy igazi mindentudó narrátor, miközben sajátos hangvételében hamisíthatatlan kissottóság és jellemzően magyaros szomorúság keveredik az angol abszurd humor nyelvi-technikai megoldásaival.
(www.litera.hu)
**********************************************************************************
Hálló István egy kisvárosi, nagy hasú családapa, aki csálén vasalt pantallót visel, és akit ismerősei az egyszerűség kedvéért csak így hívnak: Hálló Istvá. Korántsem szokványos foglalatossággal tölti a vasárnap délutánokat Istvá, a hasát megszívja levegővel, és már emelkedik is, hogy a város felett szálljon, autóbalesetet vizitáljon, focimeccset nézzen a magasból, suhanjon a Penny Markettől a bútorgyárig, vagy csak repkedjen össze-vissza a maga örömére. És hogy milyen következményekkel járhat, ha valaki egészen estig a levegőből bámészkodik, ahelyett, hogy a családjával töltené a vasárnap délutánt - a könyv végére (tanulságképpen) az is kiderül.
A Csodaceruza Kiadó egy, a nyugat-európai könyvpiacon régóta létező, nálunk azonban még alig ismert műfajú könyvvel jelentkezik a 77. Ünnepi Könyvhéten. A Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután tulajdonképpen felnőtteknek szóló képes mesekönyv, groteszk történettel, sok humorral - úgy megalkotva, hogy (az igényes kivitelezésű, barátságos képi világú illusztrációk segítségével) a gyerekek is élvezhessék.
A kötet rajzait Baranyai András készítette.
(http://onagy.zoltan.terasz.hu)
**********************************************************************************
Szerintem mindenki maradjon otthon... és olvassa el!
Kiből lesz az olvasó? 5.
Szerző: Frank N. Stein
2006. szeptember 21. 9.55
A Csodaceruza könyvének szerzői, Kiss Ottó író és Baranyai András grafikus ezúttal egy mindennapi családi problémát ültettek egy végtelenül humoros(-tragikomikus?)-abszurd történetbe. A szomorú alaphelyzettől - a papa állandóan "elszáll" vasárnap délután és a család is széthullóban - a tanulságig (cím és hátsó borító) eljutva számos nyelvi és képi formabontó, abszurd humort, geget kapunk, a szerzők sziporkáznak a témában.
A tubusos fafogó tubusában egy kis fafogó
A leghétköznapibb elemekből építik fel a mesét. Nagydarab mosogató asszonyság, Erzsi, eltünedező, elszálló Hálló Istvá (kicsit "halló, Lajos!"-ra emlékeztet), hatéves, elténfergő Robika. Az illusztrációk is ezt erősítik, 60-70-80-90-es évekbeli, sivár, átlagos bútorzat, kockaházak. És az idillinek egyáltalán nem nevezhető környezetben, unalmas mindennapokban egyszer csak beüt a krach: az egyik vasárnap délután elfogy a tubusos fafogó, s ez lesz "repülés" elidézője.
Nagyon jókat derültünk gyerekeinkkel az egész történeten (többször is elolvastam, végignyerítettem), ám elég sok mindenre fel kellett hívni a figyelmüket, mert nem szoktak hozzá az effajta, alig észrevehető tréfákhoz, finom üzenetekhez és rejtett mondanivalóhoz.
A nyelvi humor (tajvani tehénballon) és a tudatos stiláris sutaság, mondat(nem)fűzési technika, a legközhelyesebb fordulatok ("Nehogy már.") is a család és a történet átlagos jelleget erősítik. A helyzetkomikum (például rendőrábrázolás), a mindennap úton-útfélen - nem csak a 44-es mellett - látható legbutább hirdetések (nonstop boltnál a tábla: vasárnap is nyitva) és a végső poén mind-mind nagyon szórakoztatóak, de.
De nem tudom, mit kezd majd vele egy vasárnapihállóistvá-szerű apuka, amint épp felolvassa gyermekének a hét egy másik napján, ha a lurkó épp otthon van, és nincs szükség tubusos fafogásra.
A szöveghez "lenő" a grafika is, ha csak a hátsó borítót nézzük - a ragasztott árcímke imitálása, a ma már valamirevaló könyvnél elmaradhatatlan ajánló, de jelen esetben mindezt a főhős teszi, a szigorúan bizalmas figyelmeztetés és a pecsét -, rengeteg a jó ötlet és a megvalósítás.
Egyedi, kísérleti, a magyar gyerekkönyvpiacon megszokott könyvektől egészen elütő kiadványt jelentetett meg a Csodaceruza, nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot.
Kellemes vasárnap délutáni olvasást hozzá!
(Papiruszportal.hu)
