Pásztóhy Panka illusztrátor

A Micsoda idő című könyved nemrég jelent meg, és az első, amelyet te illusztráltál. Azt mondják, az első lépés a legnehezebb. Szerinted is?

Pontosítani szeretnék. Ez az első általam illusztrált mesekönyv, amely eljutott a megjelenés stádiumába. Kallódik a fiók mélyén egy pár, többnyire általam írt és illusztrált "anyag", melyek a mű megszületésétől a kiadásig vezető rögös útvesztőben így vagy úgy, de valahol elakadtak. Szóval igen! A Micsoda idő az első, amely sikerrel vett minden akadályt, és a kis olvasók örömére megjelenhetett. Őszintén megvallva, az igazi csatákat nem nekem kellett megvívni. Az érdem e tekintetben Berg Judité, aki amellett, hogy megírta ezt a csodaszép könyvet, "kiharcolta" a megjelentetést is. Nekem tehát már az "első könyvemnél" megadatott, hogy kötöttség és megalkuvás nélkül csak és kizárólag a munka szakmai részére koncentrálhattam. Sajnos nem ez az általános.
Ezt a sikert, nem "áttörésként" éltem meg. A tűzkeresztségen fokozatosan estem át. Minden egyes "próbálkozással" túljutottam/túljutok egy stáción. Hozzászoktattam magam ahhoz, hogy a részsikereket is meg kell becsülni. Ilyen értelemben aztán "első lépés" sem létezik. Lépések vannak. És ha az ember meg akar mutatkozni, közönséget akar a munkáinak, általuk hatni szeretne, úgy minden egyes lépése kimért, minden egyes lépésének súlya kell hogy legyen.
Hit, alázat és tudatosság. Ezek a tartópillérei a szakmaiság magam számára állított mércéjének. E korlátok adják az igazi szabadságot, melynek kibontásához kellenek a jól megválogatott társak, és, bizony, kiadós szerencse is. Hát, nekem ebből is, abból is kellő mértékben kijutott. Gyorsan le is kopogom!

- Teljesen rád bízták a könyv koncepcióját, vagy csak az illusztrációk elkészítésére kaptál megbízást? Hogyan jön létre ez a könyv?

- Először a kiadótól kerestek meg. Ha jól tudom, Judit szabad kezet kapott arra, hogy eldöntse, kivel szeretne együtt dolgozni a könyvön. Az interneten találkozott a munkáimmal. Onnan az "ismeretség". A letisztázott szöveget esténként felolvastam a lányomnak. Nagyon jók voltak az első benyomások. Az igazán döntő momentum azonban a személyes találkozás volt. A könyv koncepciójának kialakítása nagyrészt csapatmunka eredménye. Nem hiszek a leosztott szerepekben. Persze, vannak konkrét reszortok, például az illusztrációk elkészítése vagy a tördelés, azonban akkor tudok igazán hatékonyan működni, ha rálátásom van az egész kreatív folyamatra, és azt döntően alakíthatom is.

- Milyen szempontokat tartasz szem előtt, amikor kicsiknek rajzolsz?

- Kezdetben ösztönösen rajzoltam, és kizárólag magamon mértem le a munkáimat. Úgy éreztem, gyermekkorom bennem örvénylő élmény- és benyomásfoszlányai olyan táptalajt képeznek, amelyre öntörvényűen építhetek. Aztán megszületett a lányom, és a vele töltött idő folytonosan felülírta, leporolta a korábbi rutint, evidenciát. Mert bármennyire elevenen kavarognak is bennem az egyszervolt érzések, képi viszonyulások, mégiscsak huszonéves fejjel élem azokat újra a rajzasztalnál. Ez magában rejthet egyfajta csapdahelyzetet. Persze, nem feltétlenül lépünk bele, de mégis. Nagy a kísértés. No, meg talán kényelmesebb is. Az illusztrációk, melyekben a gyermekek megmerítik az olvasott vagy hallgatott szavakat, nem másért, mint a gyermekekért vannak. Ez az első és egyben legfontosabb szempont, amely ugyan - így kimondva legalábbis - magától értetődőnek tetszik, megfelelni neki mégis oly kevesen képesek. A gyermek közelsége azonban - azon túl, hogy mérhetetlenül inspiráló - megkönnyíti az alkotói szabadság határainak belátását is.

- Ha gyerekeknek kellene ajánlani könyveket, milyeneket választanál a mai kínálatból?

- Hát-hát.A helyzet az, hogy a válasszal, sajnos, nem azért vagyok bajban, mert a kiadók oly nagy számban ontanák a jobbnál jobb, minőségi gyermekkönyveket. Ellenkezőleg. Ha a "piacvezető klasszikusok" sokadik újrakiadását figyelmen kívül hagyom, akkor az elmúlt - mondjuk - fél évben két olyan gyermekkönyv került a kezembe, amelyet fenntartás nélkül tudok ajánlani a gyermekek (és a szülők) figyelmébe. Az egyik Baranyai András Piroska és a farkas című képes könyvecskéje, a másik Herma Vogel és Gitte Spee Mesékkel teli bárka című munkája. Baranyai könyvét eredetileg a magam szórakoztatására vásároltam. Úgy vélem, alapvetően játékos felnőtteket céloz. Gyermekkézbe véletlenül került. Működött. Lili, a lányom, az állatainak azóta is ebből "estimesézik". Vogel-Spee könyvét pedig egész egyszerűen minden gyermeknek "hallania" és "látnia" kell. Míg Baranyaiban a kortalan könnyed modernséget, a kreatív megoldást kedvelem, addig utóbbi könyvben (illusztrátorban) azt tudom értékelni, hogy kép és szöveg mennyire tökéletesen mozdul egyazon irányba, bont ki és ültet át egy alapművet gyermekek által is kezelhető, érthető formába.

- Animáció szakon végeztél az Iparművészeti Egyetemen. Az ott szerzett ismereteket mennyire tudod most hasznosítani a munkádban?

- Holtakról csak jót, vagy semmit! Remélem a névváltáson túl, tartalmi, minőségi változáson is átesik/átesett az "Intézmény", az animáció szak mindenképpen, és lesz (vagy éppen van?) feltámadás. Ennyit az alma materről. Azért Richly Zsolt nevét mindenképpen meg szeretném említeni. Nekem figuratervezést tanított. A fércmunkát rögtön kiszúrta. Kőkemény kritikáiból utólag rengeteget tanultam. Amúgy kvázi öntevékeny módon képeztük magunkat, gyakorlatot külső stúdióknál gyűjtögettünk. Lényegében itt sajátítottam el egyfajta "filmes" látásmódot is, melynek nagy hasznát veszem például a képregényrajzolásnál.

- Milyen terveid vannak rövid és hosszú távon?

- Illusztrációs fronton munkám - szerencsére - van bőven a közeljövőre. Jelenleg könyvillusztráción dolgozom. Egyszerre kettőn is. Készül a Panka és Csiribí következő része. Tervezünk - akár saját kiadásban - számos gyermekeknek szóló kiadványt. Szó van még egy hagyományos technikával készülő animációs mese-sorozatról is, illetve egy múzeum számára gyermekeknek szóló DVD-ROM elkészítéséről. Utóbbiban reményeim szerint újra együtt gyakorolhatom a grafikát és az animációt, mely két terület azért olyan nagyon nem is áll távol egymástól.