Képességfejlesztés-programfejlesztés
A világban zajló gazdasági, technológiai és társadalmi változások közvetlenül teszik próbára az egyén alkalmazkodóképességét, ugyanakkor erőteljesen megnövelik a közösségi szintű egyensúly fenntartásának felelősségét. Az oktatási rendszerek számára óriási kihívás, hogy kultúraátörökítő feladatuk teljesítése során fokozott versenyhelyzetnek és gyorsan változó munkaerő-piaci igényeknek kell megfelelniük.
Nem követhető már a korábbi évtizedek gyakorlata, amikor a tanulási folyamat lezárult az iskolai tanulmányok befejezésével. A jövőben az életpálya bármely szakaszában szükségessé válhat a váltás, a pályamódosítás, ám ennek elengedhetetlen feltétele az iskoláskorban megszerzett készségek és kompetenciák mozgósítása, ami csak akkor lehetséges, ha a közoktatás komoly gondot fordít ezek kialakítására és folyamatos fejlesztésére.
Az Európai Unió 2000-ben elfogadott lisszaboni határozatában követelményként fogalmazódik meg a tagállamok oktatási, képzési rendszerének átalakítása a foglalkoztatás növelése és a tudásalapú társadalom megteremtése céljából. Ehhez fontos elméleti és egyben gyakorlati támogatást ad az Európai Bizottság 2004 novemberében közzétett, a kulcskompetenciákat összegező és értelmező dokumentuma1. Az eltelt fél évtizedben a honi döntéshozók sorra megerősítették a kulcskompetenciák fejlesztésének sürgető igényét a versenyképesség biztosítása érdekében, ám a gyakorlatban, az iskolai, tantermi folyamatokban rendszer szinten vajmi kevés változást tapasztalunk.
A tartalmi-módszertani változás szükségességét ugyanakkor három oktatáspolitikai alapdokumentum is kiemeli: a 2003-ban felülvizsgált és megújult Nemzeti alaptanterv, az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája és a Nemzeti Fejlesztési Terv. Mindezek jegyében indult el 2004-ben a suliNova Kht. koordinálásában és irányításával, mintegy félszáz fejlesztő bevonásával a kompetencia alapú oktatási programcsomagok2 fejlesztése. Ezek olyan komplex taneszközegyüttesek, amelyek alternatívákat kínálnak a tanuláshoz, a tanításhoz. Az új pedagógiai gyakorlatok kipróbálásához változatos módszertani és tanulásszervezési megoldásokat ajánlanak, ugyanarra a feladatra többféle, differenciálást, hátránykompenzálást, akár tehetséggondozást is támogató bejárási útvonalat biztosítanak. A tanítási-tanulási folyamat lényeges eleme a tevékenység, az aktivitás, a magyar iskolára sokszor jellemző passzív tanulói magatartás megváltoztatása.
A létrejövő oktatási programcsomagok egy adott célú tanulási-tanítási folyamat megvalósítását szolgáló teljes eszközrendszert jelentenek, amelyek a különféle, részben digitális taneszközök mellett magukban foglalják a folyamat megtervezését, megszervezését és értékelését segítő eszközöket is. Legfőbb funkciójuk a tanítási-tanulási folyamatok biztosítása úgy, hogy pontosan leírják a célokhoz vezető utakat és eljárásokat, a tartalom körvonalazása mellett tehát mindig válaszolnak a "hogyan?", illetve a "miért?" kérdéseire is.
A fejlesztés hat kompetenciaterületen valósul meg 2008 nyaráig. Az eszközjellegű kompetenciák közül a szövegértési-szövegalkotási, matematikai, idegen nyelvi (angol, német, francia, magyar mint idegen nyelv) és az IKT (informatika és médiahasználat) területén, valamint az EU támogatási politikájában kiemelt célként megjelenő, a leghátrányosabb helyzetben lévők felzárkóztatása szempontjából szintén kulcsfontosságú szociális, életviteli és környezeti kompetenciák, illetve az életpálya-építési kompetenciák területén. A fejlesztések megalapozását önálló óvodai programcsomag biztosítja majd.
A kiemelt kompetenciaterületeken három-három programtípus fejlesztésére és tesztelésére, illetve korrekciójára kerül sor a 2004-2008 közötti időszakban. Az egyik típus az adott kompetenciaterülethez tartalmilag legközelebb álló műveltségterülethez kapcsolódó, azt teljes egészében fedő vagy az adott kompetenciaterülethez tartalmilag kapcsolódó több műveltségterületet részben fedő programcsomag. A másik a kereszttantervi programcsomag, amely az adott kompetenciát eltérő műveltségterületek tananyagába ágyazott módon fejlesztő modulok rendszerét kínálja. A harmadik a tanórán kívüli keretek között felhasználható képességfejlesztő program.
A fejlesztés első szakaszában számos kutatás (például PISA 2000, PISA 2003, országos kompetenciamérések) elemzéseire támaszkodva kompetenciaterületenként készültek el azok a kiérlelt szakmai koncepciók, amelyek alapján elkészültek a programcsomagok tantervi elemei, a programtantervek. Ezekben évfolyamra bontva jelennek meg a célok, a fejlesztési követelmények és a javasolt, ajánlott tartalmak.
A tanterv domináns eleme a képesség-, készségfejlesztés fókuszainak kiemelése, ám ez nem jelenti a tananyag, a tartalom kiiktatását a tantervből és a tanulási folyamatból. A "tartalomba ágyazott képességfejlesztés" gondolata éppen abból indul ki, hogy a zárt tudáscsomagok átadása helyett készségeket, kompetenciákat (gondolkodási, kommunikációs, tanulási, együttműködési készségek stb.) kell fejleszteni, amelyek képessé teszik a diákokat arra, hogy életük további szakaszaiban is tudjanak tanulni, ám a képességfejlesztés mindig az ismeretek meghatározott körének közvetítésével ötvöződve jelenik meg.
A programcsomagok moduláris felépítésűek, így többféle csoportosítási lehetőséget kínálnak, esetenként felcserélhetők, egyes modulokat el lehet hagyni, ki lehet cserélni. A "mindenki tanítható legyen" elve azáltal érvényesül bennük, hogy előtérbe helyezik a differenciálást, a frontális munkaszervezés helyett az interaktivitást, a többirányú kommunikációt, a kooperatív tanulásszervezést, a csoport- és pármunkát.
A programok fejlesztése során kialakítjuk azt a támogató rendszert is, amely az iskolákat alkalmassá teszi a befogadásra, a pedagógusokat felkészíti a tanításra. Ennek részeként alakítottuk ki azt a továbbképzési rendszert, amelynek első állomásaként a tesztelő, kipróbáló iskolák pedagógusai vettek részt egy harmincórás akkreditált képzésen. A 2005/2006-os tanévben történő bevezetést egy szakértők csapatából álló mentorhálózat segíti majd. Mindez - reményeink szerint - megteremti a jövőbeni multiplikáció alapját is.
Pála Károly
