FELHÍVÁS

 A Magyar Pedagógiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottsága, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, a Magyar Diáksport Szövetség, a Magyar Szakképzési Társaság, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, az Országos Köznevelési Tanács, a Pedagógusok Szakszervezete, a Szülők Egyesülete a Gyermekekért, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Történelemtanárok Egylete

2008. augusztus 25-re

összehívja a VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUST

 ,,AZ OKTATAS KÖZÜGY!"

 Az 1993-ban megtartott VI. Nevelésügyi Kongresszus óta Magyarországon a társadalmi átalakulás az oktatási rendszerben is radikális változást eredményezett. Ennek egyik következménye lett az új jogszabályi háttér megszületése, amely érintette az iskolaszerkezetet, a tartalmi szabályozást, a követelményeket, az értékelést és a minőségirányítást egyaránt. Az iskolarendszer vertikális és horizontális szerkezetének a módosulása mellett az oktatásban nagymértékű expanzió zajlott le, ami együtt járt a tankötelezettség időtartamának meghosszabbodásával. Kiépültek a piacgazdaság és a demokrácia intézményei, átalakult a társadalom szerkezete, alapvető változások zajlottak le a gazdaság és a munka világában is.

További oktatáspolitikai, szerkezeti, illetve financiális következményekkel járt, hogy hazánk 2004-ben tagja lett az Európai Uniónak. Az időszak reformtörekvései azonban sokszor - politikai közmegegyezés híján - megtorpantak

Az átalakulás során sok, új, ma még megoldatlan probléma is keletkezett. Ilyenek például a globalizálódás által felerősített kulturális, technológiai, környezeti és gazdasági következmények, a leszakadók és a veszélyeztetettek növekvő létszáma, a változások kedvezményezettjei és vesztesei között nagyra nyílt olló, amelyekre a ma iskolájának, a pedagógus szakmának is megoldásokat kell keresnie.

Az oktatási rendszer nincs kellőképpen felkészülve az iskolázatlan felnőttek gyerekeinek oktatására, szelektíven működik, ma már az iskolák közötti különbségek jelentős mértékben befolyásolják az egyes gyermekek tanulási- és életesélyeit. Az oktatásügy és a munkaerőpiac kapcsolatai romlottak; a nevelés-oktatás intézményei sok tekintetben működési zavarokkal küzdenek; erőtlen az óvodák, az iskolák és a civil szféra - szülők, ifjúsági mozgalmak, média - együttműködése.

Mindezek indokolják azt, hogy a nevelés-oktatás iránt elkötelezett társadalmi és szakmai szervezetek 15 év elteltével újra országos kongresszuson vitassák meg a magyarországi nevelés ügyét azzal a céllal, hogy a civil szféra, az iskolafenntartók, az állam, az érintett szakmák elméleti és gyakorlati képviselői együttesen

. elemezzék az oktatásügyben halmozódó problémákat és a megtett reformlépések hatását,

. mutassák be a társadalomban, illetve a gazdaságban zajló folyamatok és az oktatásügy kölcsönhatását Magyarországon, s egyben tegyenek javaslatot a kívánatos és lehetséges fejlődés irányaira;

. teremtsenek alkalmat a nevelésügyért, az oktatásért közvetlen felelősséget viselők eszmecseréjére, együttműködésének erősítésére;

. mindezzel érdemben járuljanak hozzá ahhoz, hogy a nevelésügy társadalmi közüggyé váljon.

A kezdeményezők felhívják az érintett országos civil szervezeteket, az önkormányzatokat és az iskolafenntartók társulásait, a munkaadók és munkavállalók képviselőit, a szakmai egyesületeket, az intézményeket, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz, vegyenek részt a kongresszus előkészítésében és lebonyolításában, támogassák e történelmi jelentőségű rendezvény megvalósítását!

A csatlakozási szándékot a VII. Nevelésügyi Kongresszus Szervező Bizottságánál (e-mail: nk-szb@eik.bme.hu: telefon: 1-4632655) lehet bejelenteni.

 Budapest, 2007. január 29.

Háttéranyag az "OKTATÁS KÖZÜGY" VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS ÖSSZEHÍVÁSÁHOZ

A VI. Nevelésügyi Kongresszus óta (1993) Magyarországon jelentős változások következtek be a társadalomban és az oktatásügyben. A kilencvenes években erőteljes expanzió bontako­zott ki először az oktatás középfokán, majd felsőfokon is. A 2008-ra tervbe vett rendezvény mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a közfigyelmet a köznevelésnek, közoktatásnak a tár­sadalomban betöltött szerepére irányítsa, elemezze problémáit és fejlesztési lehetőségeit.

. A kongresszuson az oktatási rendszer mŰiködésének mai és előre látható problémái közül elemzést érdemel a magyar iskolarendszer szelektivitása, és annak hatása a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülésére. Az iskolai le­morzsolódás és az előrehaladás szélsőséges eltérései, illetve az oktatási in­tézmények közötti egyre növekvő, szakadékszerű különbségek szembeötlő­vé teszik a társadalmi különbségek leképeződését, sőt, kiéleződését a mai magyar iskolában. Az oktatásügy egyik legnagyobb horderejű problémájá­vá vált a roma kisebbség óvodai-iskolai integrálása. És bár ezen a területen jelentős források felhasználásával fejlesztő programok folytak és folynak, ezek azonban még nem eléggé hatékonyak, csak a pedagógiai módszerek és a tanulásszervezés radikális megújulása hozhat megnyugtató eredményeket.

. A középfokú oktatás expanziója, a 18 éves korig tartó tankötelezettség Ma­gyarországot - a 16-18 éves korcsoport formális iskolázását tekintve - a fejlett országok átlaga fölé emelte. Ugyanakkor mindez együttjár új szerke­zeti feszültségek kialakulásával.

A munka világának és az oktatásnak a kapcsolatát érinti a szakmai képzés helyzete. Bizonyos, hogya gazdaság fejlődésének kulcskérdése a humán erőforrás minősége: a munkaerő képzett­ségének színvonala, rugalmassága. Ez mind a közoktatásban, mind a felnőttképzés - ma már kiterjedt - piacán változtatásokat igényel. Ebben a vonatkozásban az iskola feladata az egész életen át tartó tanulás szemléleti és módszertani megalapozása.

. Mind a hazai tapasztalatok, mind az újabb nemzetközi mérések az oktatás, nevelés minőségének problémáira irányították a figyelmet. A kongresszus alkalmas lehet az okok sokoldalú feltárására s egyfajta komplex nemzeti fejlesztési program ösztönzésére. Erre azért is szükség van, mert bár a ki­ lencvenes évek közepétől - hazai viszonylatban igen jelentős anyagi és szellemi erőforrásokkal - a minőség megőrzésének és fejlesztésének szá­mos eszköze és technikája alakult ki és terjedt el, átfogó és koherens minő­ségellenőrzési, értékelési és fejlesztési koncepció hiányában azonban haté­konyságuk kérdéses, többnyire nem váltak még az óvodai-iskolai szervezeti kultúra részévé.

Az intézmények minőségi munkájának belső feltétele olyan adaptív pedagógiai, nevelési eljá­rások és tanulásszervezési technikák meghonosítása, amelyek a személyre szabott, a gyerme­ki, tanulói cselekvésre épülő, az érdeklődés energiáit mozgósító módszertani kultúra részét képezik. Manapság ezeknek a jelentőségét egyre inkább felismeri a szakma, alkalmazásuknak azonban sokszor a pedagógusok felkészületlensége is a gátja. Többek között ezért szükséges, hogy a kongresszus tárgyalja a pedagógusképzés és -továbbképzés megújuló rendszerének és a közoktatás fejlesztésének összefüggéseit.

- A kongresszusnak át kell tekintenie az oktatásügy irányításának és finan­szírozásának kérdéseit is. A kilencvenes években gyökeresen megváltozott politikai körülményeknek megfelelően megszűnt az állam iskolafenntartói monopóliuma, az iskolák többsége az autonómiával rendelkező önkor­mányzatok tulajdonába került, a közoktatás irányítása és finanszírozása be­épült az önkormányzati közfinanszírozás és közigazgatás rendszerébe. A

nemzeti szintű irányítás a decentralizált irányítási környezetben is hatéko­nyan alkalmazható új eszközök kidolgozásával és alkalmazásával képes biztosítani az alapvető oktatáspolitikai célok érvényesülését. Elemezendő a nem állami és nem önkormányzati iskolafenntartók helyzete, szerepe a közoktatás feladatainak ellátásában.

A kongresszus alkalmas kerete lehet az intézmények szakmai autonómiájával kapcsolatos tapasztalatok összegyűjtésének, mérlegelésének.

. A "nyitott iskola" koncepciója azon a - történetileg nem új - felismerésen alapul, hogy az óvoda-iskola szerves része a környező társadalomnak, munkájának eredményessége attól is függ, mennyire képes figyelembe venni a szociális hatásokat, együttműködni a különböző társadalmi ténye­zőkkel.

A kongresszuson tehát meg kell vitatni, milyen konzekvenciákkal jár, hogy a mai és a követ­kező nemzedékek az elektronikus kommunikáció világában nőnek fel, virtuális, de fizikai értelemben is szabadon mozognak ezen a területen, ismereteik egyre nagyobb hányada nem az iskolából származik, sajátos ifjúsági kultúrájuk globális jellegű. Ugyanakkor mindez erősen differenciált módon jelenik meg a fiatalság körében, leképezve a felnőtt társadalom differen­ciáltságát és megosztottságát. Miközben a fiatalok egy része az információs társadalom nor­mái szerint szocializálódva már a XXI. század világában él, sokuknak a család elemi létfenn­tartási gondjaival kell együtt élni, és kényszerűen kiszorulnak ebből a világból.

A közoktatási intézményeknek új viszonyulást, kapcsolatrendszert kellene kialakítani a csalá­dokkal. Az elmúlt másfél évtized oktatási törvénykezése kiterjedt erre, kérdés azonban, hogy milyen sikerrel befolyásolta a pedagógusok és a szülők viszonyát. Egyelőre úgy tűnik, hogy a pedagógusok jelentős hányada jogai csorbításaként éli meg a szülői jogok törvénybefoglalá­sát, s az óvoda, iskola tekintélyvesztését is összefüggésbe hozzák ezzel, illetve a gyermeki . jogok érvényesítés ének szándékával.

A kongresszus teret adhat a pedagógusok és más értelmiségi szakmák képviselői közötti esz­mecserének is: az oktatásügyi feladatok megoldásában nem nélkülözhetőek a különböző szakmákban és tudományágakban született, a társadalom életére, működésére vonatkozó el­méleti és gyakorlati eredmények.

A rendezvényen elemzést érdemel az is, hogy milyen kép él a köztudatban az iskola és társadalom viszonyáról. E tekintetben mi a tömegkommunikáció tartalma és hatása, milyen torzulások és hiátusok jelentkeznek az iskolaügy társadalmi felfogásában, és milyen eszközök állnak rendelkezésre, vagy érhetők el a közoktatás állapotainak és problémáinak hiteles és hatékony bemutatásához.

Budapest, 2007. január 29.