PORTRÉ
Máray Mariann illusztrátor

- Miért vonzó számodra az illusztrátori szakma, miért szeretnél illusztrátor lenni?
- Egyrészt azért, mert a grafikának ez a része áll legközelebb az autonóm művészetekhez, amilyen például a festészet, ugyanakkor annál sokkal szélesebb körben terjeszthető. Az én személyiségem és a világhoz való hozzáállásom nagyon távol áll attól, amit úgy neveznek: reklám. Mélységesen nyomaszt, hogy manapság minden eldobható; rengeteg a szemét. Ezért sem szeretnék a szakma e részével foglalkozni, bármilyen szép dolgok is születnek belőle.
A gyermekkönyv-illusztráció nagyon foglalkoztat, úgy látom, ezen a területen több a lehetőség. Gyerekkorom óta vonzódom a könyvekhez, és a bennük lévő illusztrációkhoz (különösen a szépekhez). Meggyőződésem, hogy az irodalom és a művészet szeretetét csak kisgyerekkorban lehet elültetni az emberekbe. Ha valaki az iskolában találkozik először a könyvekkel (sajnos ez nem is olyan ritka), kisebb eséllyel válik olvasó és könyvszerető emberré. És így, azon túl, hogy a világnak egy sokkal kisebb szeletét ismeri meg, a gondolkodása is más lesz. Ezért tartom fontosnak az igényesen illusztrált gyerekkönyvek készítését. Bővebben

- Milyen lehetőségei vannak ma egy fiatal illusztrátornak, és milyen akadályokat kell legyőznie ahhoz, hogy ismertté váljon?
- Még nem igazán tudom, mert még nem kerültem "éles helyzetbe". De az a gyanúm, hogy itt is a kapcsolatokon múlik sok minden, és persze a szerencsén. Érdemes rendezvényekre járni, és pályázatokon indulni, amikből szerencsére elég sok van. Szerintem egy adag szerencsével és kitartással nem reménytelen a helyzet. Azt gondolom, ha valaki kezdő, és szeretné, hogy megismerjék, igyekezzen minél több helyen mutogatni a munkáit, és minél többféle dolgot elvállalni, ha lehetősége adódik rá.

-Melyek a kedvenc gyermekkönyveid, kik a kedvenc illusztrátoraid?
- Van egy könyv, amit Londonból kaptam a mamámtól, még gyerekkoromban. Maurice Sendak írta és rajzolta - Where the wild things are a címe, és azóta sem láttam olyan mesekönyvet, ami jobban tetszett volna. Ha jól tudom, még nem adták ki magyarul. A Magyarországon kiadottak közül rengeteget szeretek, a mostaniak közül a Capri királya (Jane Ray rajzai) és A Graffaló (Axel Scheffler rajzai), amit példának hoznék. A kedvenc "híres" illusztrátoraim nem magyarok, nagyon tetszenek Sara Fanelli munkái például. És persze elfogult vagyok az osztálytársaim iránt, Balogh Andrea, Rastatter Linda, Szemző Zsófi illusztrációit nagyon szeretem.

- Milyen a stílusod? Milyen technikát alkalmazol szívesen, ha illusztrálsz?
- Egy barátom nemrég gótikusnak nevezte egy sorozatomat. Lehet benne valami, nem maradéktalanul vidámak a képeim, még a legvidámabbak sem. De mindig törekszem arra, hogy gyerekeknek ne legyen ijesztő, és túl nyomasztó az, amit csinálok. Ebben a két kisfiam szokott a kontroll lenni. Ha nekik tetszik, túl nagy baj nem lehet.
Kedvelem a pirosat, a szürkét, a feketét, a barnát és a sárgát. Viszonylag távol áll tőlem a kék, a zöld és nagyon távol a lila, illetve a rózsaszín. Persze csak általánosságban. A festéshez akrilfestéket és különböző lakkokat használok.

- Milyen könyvet illusztrálnál szívesen? Van-e olyan irodalmi mű, amelyhez illusztrációkat készítenél?
- Azt hiszem, a klasszikus királylányos mesék nekem nehezen mennének. Nagyon kedvelem az állatos meséket és a népmeséket is, de leginkább azokat szeretem, már gyerekkorom óta, amelyek szürreálisak, és nem sterilek. Tapasztalatom szerint a gyerekek nem csak nagyon fogékonyak a szürreális dolgokra, az asszociációs készségük is nagy, és jól mulatnak az ilyen meséken. A kortárs írók közül sokan írnak ilyeneket, sőt, nagyon jó verseket is. Nagyon szeretem Andersen meséit, remek anyag illusztrációra, ahogy a Pinocchio és Carroll Alice-könyvei is, de ezeket már rengetegen megcsinálták, nemegyszer nagyon jól. Andrew Lang Maflázia című könyvével szintén szívesen megpróbálkoznék, legutóbb Réber László rajzaival jelent meg nálunk. Egyik régi kedvencem Márkus István: Mikulás a kenguruk szigetén című könyve, ezt mindig nekem valónak tartottam. Nagyon izgalmas és vicces mesék.

- Milyennek látod a magyar könyvkiadást?
- Ahogy én látom, fellendülőben van, bár pont az ellenkezőjét hallottam a minap a tévében. A könyvfesztiválon hihetetlen választék volt, és elég nagy tömeg is. Én ennek örülök, mert nem tudom az életemet könyvek nélkül elképzelni. Rengeteg szép gyerekkönyv is jelenik meg mostanában, az előző évekhez képest. Már nem kell külföldre menni, hogy igazán szépet és érdekeset lásson az ember.

- Mit gondolsz a magyar illusztrátorok helyzetéről?
- Nagyon kevesen vannak, akik az illusztrálásból megélnek. Én nem is ismerek ilyet. De mivel ez nagyon élvezetes munka, nem is könnyű feladni. Én jutalomnak tartom, ha illusztrálhatok.