Szövegértés magyarórán kívül
Kerner Annával beszélgettünk
Korábbi számunkban (Csodaceruza 19. száma) a suliNova Kht. Programfejlesztési Központjának munkatársai bemutatták a szövegértés-szövegalkotás iskolai fejlesztésének lehetséges útjait.
Kerner Anna, a suliNova Kht. szakmai vezetője jelenleg is a kereszttantervi programcsomagok fejlesztésén dolgozik, munkatársaival arra keres megoldást, hogy a szövegértés-szövegalkotás a különböző műveltségterületek tananyagába ágyazva hogyan fejleszthető.
- Miért szükséges a szövegértés-szövegalkotás képességét a magyarórákon kívül más tantárgyak (matematika, fizika, kémia, biológia, testnevelés és sport stb.) keretein belül fejleszteni?
- Általános tapasztalat, hogy a tanulók nem minden esetben értik a tankönyv szövegét, és ez a helyzet megnehezíti számukra, hogy az adott tantárgyban sikeresek legyenek, hiszen nem tudnak önállóan tanulni. Nem tudnak tanulni, mert nem rendelkeznek azokkal az alapvető szövegértési képességekkel, amelyek segítségével a különböző szövegekhez közelíteni tudnának. Gyakori probléma például, hogy a tanulók az olvasottakat nem hozzák összefüggésbe a tankönyvben található képekkel, ábrákkal, nem sajátítják el azokat a módszereket, amelyek segítségével gyorsabban és könnyebben tanulhatnak.
- Ha gyakran kerül olyan helyzetbe a tanár az iskolában, hogy a tananyaghoz kapcsolódó szöveg megértése gondot okoz a gyerekeknek, milyen lehetőségei vannak a probléma kezelésére?
- A probléma összetett, hiszen nemcsak a gyerek nem rendelkezik sok esetben megfelelő szövegértési képességekkel, hanem a tankönyvi szövegről sem mondható el mindig, hogy nyelvileg és tipográfiailag jól szerkesztett, megfelel a gyermekek életkori sajátosságainak, szövegértési szintjének. A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy a szaktanár (kémia, biológia, matematika stb.) sem rendelkezik azokkal a módszerekkel, ismeretekkel, amelyek alapján fejleszteni tudja a tanulók szövegértési képességeit. A mi programcsomagunk éppen a különböző tantárgyakra jellemző szövegstruktúrák megismerésére, megértésére készít feladatsorokat. Egy évfolyamon átlagosan 6 tanórára készülnek modulok, ezek beilleszthetők a tantervbe. A kidolgozott, igen részletes óraleírások a munkalapokkal együtt megfelelő eszközei lehetnek a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztésének. Azt reméljük, hogy ezzel módszertani mintát is adunk a szaktanárnak, hogy önállóan is alkalmazza tanítási gyakorlatában a megismert technikákat, ha ennek szükségét érzékeli.
- Vajon a szaktanárok nem tartanak majd attól, hogy lemaradnak a tananyagaikkal?
- Valószínűleg ez lesz az első reakciójuk, hogyha nem ismerik jól a programot. Megnyugtató megoldást találtunk. A tankönyvi szövegeket az évfolyam tantervének ismeretében készítjük. A fejlesztés tartalma a műveltségterület igénye szerint készül, csak a feldolgozás módja lesz újszerű. Például fizikaórán most is az atom-modellekkel foglalkoznak, csak ennek szövegalapú feldolgozása lesz olyan, amely a szövegértési képességek fejlesztésére fókuszál. A szaktanárnak tehát egyetlen szakóráját sem kell feláldoznia.
- Talán a szülőknek is tudunk segíteni, amennyiben felhívjuk a figyelmüket néhány fontos tudnivalóra. Milyen tanácsot adhat egy szülő a gyerekének, ha nehézségei támadnak a fizika- vagy a biológialecke megtanulásakor?
Fontos tudni, hogy sosem szabad az elején elkezdeni a szöveg olvasását, anélkül, hogy előtte ne tájékozódnának az egészről. A szövegeket, mi felnőttek mindig a kontextus ismeretében értelmezzük: hol található, mi lesz a műfaja, célja, mi előzi meg, mi követi stb. Ez az első lépés a fejlesztés folyamatából sem maradhat ki. Ezután nézzük végig a fejezetcímeket, a képeket, keressünk ismerős elemeket. Ezt nevezzük áttekintő olvasásnak. Olvassuk el a címet, ebből már sok esetben következtethetünk a szöveg struktúrájára, vagy a lényegére. Például, ha a szöveg címe: Növény és állatvilág, akkor valószínű, hogy a szöveg két fő részből fog állni. Minden esetben komoly időt kell arra szánni, hogy a szöveggel alaposan megismerkedjünk. Fontos az érzelmi, szellemi ráhangolódás. Emeljük ki a kulcsszavakat, legyenek előfeltevéseink a szövegről. Olvasás után tegyük fel magunknak kérdést, hogy mi az ismert, az ismerős elem a szövegben, hiszen az ismeretlen elemeket csakis a már meglévő ismeretekhez tudjuk kapcsolni.
A tipográfiailag is jól szerkesztett szöveg sok mindenben a segítségünkre lehet: a tagolás, a kiemelések, mind-mind azért vannak, hogy jól tájékozódjunk a szövegben, fontos tehát ezeket az elemeket tudatosítani. Az ábrák, képek, diagramok, táblázatok, vagyis a vizuális ismerethordozók olvasására is fel kell készíteni a tanulókat.
Gyakran előfordul a rosszul megírt ismeretterjesztő-tudományos szövegekben - és ez a tankönyvekre is jellemző -, hogy nincs ok-okozati kapcsolat a mondatok között, hiányoznak a grammatikai kapcsolóelemek. Ezeket a kötőszavakat és utalószavakat, ha hiányoznak, tegyük ki mi magunk, legyen egyértelmű számunkra, mi mihez tartozik, melyik elem mire vonatkozik.
- Mit lehet még tudni a fejlesztésről? Hol tart most ez a munkafolyamat?
- A fejlesztés lefedi majd mind a 12 évfolyamot. A program három szakaszból áll, most a második szakasz végén járunk. A tesztelés folyamata is elkezdődött, az első szakaszban elkészült anyagainkra már vannak visszajelzések, ennek alapján fogjuk korrigálni taneszközeinket.
Annyit bátran állíthatok, hogy azok a pedagógusok, akik megismerték a B típusú fejlesztésben lévő lehetőségeket, mindannyian lelkesen fogadták. Úgy gondolom, hogy ennek az originális fejlesztési lehetőségnek van jövője a magyar közoktatásban.
A PISA-felmérés harmadik fordulójára nemrégiben került sor, a 2000 óta elkezdett, 3 szakaszban folytatott vizsgálat utolsó fejezetéhez érkezett. Az első felmérés a szövegértési-szövegalkotási képességek vizsgálatát helyezte előtérbe, a második a matematikai képességeket, a harmadik - 2006-os - pedig a természettudományos képességeket vizsgálta kiemelten. A vizsgálat mindhárom alkalommal mérte a szövegértési-szövegalkotási, a matematikai és a természettudományi képességeket.
A PISA-felmérés eddigi eredményei leginkább a szövegértés-szövegalkotás területén jeleztek problémákat a hazai részvevők számára. A vizsgálat elsősorban arra keresi a választ, hogy a tanulók képességeik birtokában alkalmasak-e arra, hogy a munkaerőpiacon a majdani elvárásoknak megfeleljenek. A vizsgálati eredmények és a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar közoktatásban további fejlesztésekre van szükség.
