Keresztes Dórával beszélgettünk

- A képzőművészet számos területén aktív vagy. Rajzfilmeken dolgozol, színházi díszleteket tervezel, és természetesen járod saját alkotói útadat, ami ezt a szerteágazó tevékenységet egységben tartja. Milyen szerepet játszik alkotói tevékenységedben a gyermekeknek szánt illusztrálás?

- Nem könnyű választani a felsorolt műfajok közt, valószínűleg azért is foglalkozom minddel, hogy ne kelljen döntenem. A legegyszerűbb válasz persze az volna, hogy mindig az a legfontosabb, amit éppen csinálok, de azzal is megúszhatnám a választást, hogy voltaképpen nincs is köztük különbség. Tényleg: a színházi látványtervben mindent használnom kellett, amit filmrendezőként megtanultam, a filmekben pedig jól jöttek az illusztrátori képességek. Való igaz, hogy az autonóm képzőművészi tevékenység tartja össze mindezt, ez az, amivel legszívesebben foglalkoznék, de általában erre marad a legkevesebb idő. A tevékenységek felsorolásánál kifelejtetted a gyereknevelést, az ebédfőzést és a kutyasétáltatást, szóval a felfeszített vászon vagy a metszésre előkészített linóleumlemez hátrébb sorolódik. Amikor az ember fontossági sorrendet kényszerül fölállítani, úgy illik, hogy ne csak a saját önző szempontjai vezessék. Csodálatos módon a mai napig csupa remek gyerekirodalmat
illusztrálhattam, talán emiatt is nagyon fontossá vált számomra, hogy rajzaimmal segítsem ezeknek a könyveknek a sikerét. Ahogy az írók is missziónak tartják azt, hogy  gyerekeknek írjanak, úgy nekem is igen becses feladat gyereknek rajzolni.

- Mit tartasz legfontosabb szempontnak egy mesekönyv illusztrálása közben?

- A szigorúan vett szöveghű illusztrálással szemben én a játékos, meseszövő, markáns forma- és színvilágú rajzokat szeretem. Jó érzés, ha egy könyv szövege meglódítja a fantáziámat, és sosem fordult még elő, hogy egy gyerek reklamált volna azért, hogy olyasmit is a képre rajzoltam, amiről nem volt szó a mesében. A gyerekek képzeletét nem akarom megkötni, inkább arra törekszem, hogy játszótársként együtt kalandozzunk az általam festett képek világában. Van persze olyan helyzet is, amikor kevés ábrával, olykor egyetlen tenyérnyi rajzzal kell megjeleníteni a történetet. Ilyenkor tömörnek és jelképesnek kell lenni. Azt mondják, hogy ezek a munkáim a legsikerültebbek, a legkeresztesdórásabbak, pedig ezek születnek a legnehezebben. Sok vázlat, összegyűrés, újrakezdés tartozik hozzájuk, és ritka pillanat az, amikor úgy érzem, hogy végre a szöveg és a kép együtt van, összeérnek, sőt többet jelentenek már együtt, mint külön-külön. Egy meg egy az három . na jó, legalább kettő és fél.

- Hogyan látod, befolyásolja-e a hazai illusztrátorokat a külföldi, sikeres művészek stílusa? Megtartotta-e régi egységes képét a magyar gyermekkönyv-illusztráció?

- A globalizáció a gyerekkönyvek területén is tetten érhető. A világtrend természetesen hatással van a hazai grafikai divatra is. Ez még nem olyan nagy baj, hiszen színesíti a hazai könyvpiacot, és szerencsére mindig vannak egyéni hangú, újító erejű illusztrátorok, akik nem hagyják, hogy a nagy áramlat őket is magával sodorja. A baj csak akkor van, ha a kiadók nem veszik észre őket, ha azt gondolják, egy rajz akkor jó - és eladható - ha hasonlít arra, amit a külföldi könyvvásárok standjain látni. Őszintén szólva, ha példaképet illene ajánlanom a hazai illusztrátoroknak, akkor a külföldiek helyett szívesebben mondanám Reich Károly, Réber László és Heinzelmann Emma nevét, persze ők annyira egyéni hangú művészek, hogy az utánzásuk szóba sem jöhet.

- Milyen hatások értek, mi határozza meg a stílusodat?

- Én is sok szép gyerekkönyvet láttam nemzetközi könyvbiennálékon, könyvvásárokon.
Amíg kicsik voltak a gyerekeim, meg is vásároltam némelyiket. Valószínűleg az igazán friss és jó munkák hatottak is rám. Azonban ha szellemi kincsestáramra gondolok, elsősorban a népművészet és az
archaikus művészet jut eszembe. Diákkoromban sokat jártam Erdélyben, és az ottani templomok kazettás mennyezetén megjelenő növényi indákat néha még ma is észreveszem saját képeimen továbbkunkorodni.

- Mit tanácsolsz a most pályakezdő alkotóknak?

- Szeretniük kell vagy legalább a munka során meg kell szeretniük azt a művet, amelyet illusztrálni fognak. Nem szabad mindent elvállalni. Ha nincsenek a művel közös lelki, szellemi támpontok, akkor a rajzok élettelenül, pusztán dekorációként fognak hatni a
könyvlapokon.

- Mit ajánlanál segítségképpen a könyvkiadóknak, amikor egy kiadandó könyvhöz illusztrátort keresnek?

- A pályakezdő grafikusokat bátran ki kell próbálni; a legnagyobb művészek is voltak kezdők valamikor. Túlságosan kényelmes álláspont volna, ha csupán a kiadónál jelentkező rajzolók portfoliója alapján próbálnának eligazodni. Ajánlatos, sőt szinte kötelező kiállításokra járni, képregényeket lapozni, rajzfilmeket nézni. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen képzőművész vagy animátor sem fog tiltakozni, ha rá akarnak bízni egy szép mesekönyvet. Hiszen valamikor én is így kezdtem...