Szeretetsütemény
Hamuban sült mese
A Budapest Bábszínház és a vilniusi Lele Bábszínház közös produkciója

Furcsán hangzik a szókapcsolat: Hamuban sült mese. A hamuban sült pogácsát ismerjük, de a vajon mi köze a mesének a szürke porhoz? Csalóka az előadás kezdése. Egy idős úr (Gruber Hugó) kijön a színpadra. Arcán egyszerre öröm és meglepődés. Kik ezek itt, miért jöttek ide? - gondolhatja. Köszön. A gyerekek veszik a lapot. Habitustól függően ki sziát, ki csókolomot mond. Felhangzik egy dal, a jobb oldalon álló vásári vurstlihoz hasonlítható szerkezet csilingelni kezd, és elindul. A tetején tésztatartó, só, bors feliratú fémdobozok. Ódon patinájú mind. Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt - jut az ember eszébe. Majd a férfi egy varázsdalt énekel, és egy mágikus mozdulattal megállítja a forgást. A lehúzott függönyű zenélő szerkezet talán egy vásári bódé. "Hasából", egy hirtelen kicsapódó kemenceajtón kirepül egy kötény. A férfi felveszi. Kicsit elbohóckodik, mert természetesen elsőre nem sikerül jól a nyakába kötni. Másodikra sem. Harmadikra összejön. Kiesett a gyakorlatból, rég használta a ruhadarabot sütéshez-főzéshez. Valahonnan a múltból előkerül egy Receptek feliratú füzet. Olvasni kezdi: tárkonyos kappanaprólék, vörösboros nyúlgerinc, mézeskalács. Talán valamikor pék volt, vagy épp szakács? Milyen emlékek fűzik őt az ízekhez, a fűszerek illatához? - morfondírozhatunk magunkban.

Még nem tudjuk, milyen korban vagyunk, mikor játszódik a történet. Aztán a recept mondatfűzése hirtelen segít: "Végy egy becses tálba igen szép lisztből két latot. Szitálj belé egy lat porrá tört cukrot. Verj belé két tyukmonyt egészen fehérjéstől. Csurgass reája fél lat kemencében melegcsére melengetett mézet. Illatosítsd meg morzsában tört fahéjjal és szegfűszeggel. Csinálj tésztát a kezeddel, igen jól, sokáig gyúrd meg. Ruhával fedd be a tálat, és tedd hűvös helyre, hadd pihenni, majd ." Körülbelül száz évet ugrottunk vissza az időben. Ám abban a pillanatban, amikor már épp értetlenkedni kezdenénk, miről is szól majd a játék és a mese, elhúzzák a zenélő vurstli egyik ablakának függönyét.

Ketten állnak odabenn. A fiún (Teszárek Csaba) kalap, a lányon (Semjén Nóra) horgolt fekete sapka. Két tojást táncoltatnak. Nem egyértelmű, hogy ez még a recept illusztrálása, vagy már előreutal, a fiú és a lány között kialakuló kapcsolatra, a termékenységre. Előkerül két báb, egy fiú és egy lány. Kinő egy fa, lombja egy ezüstszív. Biztosak lehetünk benne, hogy a fiú és a lány történetét ismerjük meg. Csak az nem világos, hogy az idős férfi csak narrátorként van jelen, vagy amit látunk, az az ő élete.

Hirtelen csattogást hallunk, és fény gyúl a nézőtéren. A hang hátulról jön. Egy fekete madár (Kovács Marianna) az, a fején kis csillogó kövek. Nemes madár, holló, varjú, madárrá varázsolt ember, bajhozó vagy segítőkész? Amint odaér a bódéhoz, kiderül gonoszsága. Megpróbálja szétválasztani a szerelmeseket. Ami a lány apjának nem sikerül, az a madárnak igen. Mert ő maga a vész, ő maga a halál. A fiúnak háborúba kell indulni. Robbannak a bombák, villódzanak a fények, a férfi minden zajra összerezzen. Erős érzelmi átéléssel követi az eseményeket. Szépen lassan összeáll bennünk a puzzle: róla van szó, a receptes könyv az ő saját múltját idézi fel.

Egyre több a madár, egyre több a sírhalom. A fiú mégis hazatér. A lány nem vesztette el a reményt a várakozás bizonytalanságában. Szerelmük, összetartozásuk mindent kibírt. A találkozás pillanatáig az őket játszó színészek nem néztek egymásra. Ekkor tekintetük összeér, mosolyognak. Néhány hónapot átugrunk, mert a következő képben már egy tojásbölcsőben ringatózó kisbabával bővül a család. Jön a varjú, de már nincs hatalma fölöttük.

A történet felépítése pontosan olyan, mint a főzés vagy a sütés: a hozzávalókat, azaz a megértéshez szükséges információkat, apró, patikamérlegen kimért dózisokban adagolja. Nem zúdít ránk egyszerre minden információt, ugyanakkor végig fenntartja a figyelmet, állandó koncentrációra késztet. Olyan, mint egy krimi: detektívként kell a szálakat felfejtenünk. A mintegy negyven perces előadás végére megértjük a cím többértelműségét, amely a mesetoposzra és a háborúra egyaránt utal.

A zenélő bódé tetején konyhai kellékek állnak példás rendben. Alsó részére tésztát gyúró alakot festettek, így vásárivá, vurstliszerűvé válik. A szerkezet többször, a fontos dramaturgiai pontokon csilingelve megfordul, mindig csak egy oldal függönyét húzzák el, mindig csak egy oldalon, ám változatos bábtechnikával játszanak (tervező: Julija Skuratova). Rozs Tamás alapvetően népzenei fogantatású kísérőzenéje a színpadi történéseknek megfelelően hol lassú, keserves hangulatot áraszt, hol meg friss és életerővel, örömmel teli; a csatában pedig természetesen trombitaszó hallatszik.

Kovács Marianna az elegáns báli kesztyűből kialakított varjúnak köszönhetően eggyé válik a madárral. Az ő mozdulatai a báb mozdulatai, az ő teste a báb teste. Gruber Hugó intenzív jelenlétét akkor is érezni, ha éppen nem szerepel a jelenetben. Semjén Nóra és Teszárek Csaba pontos, fegyelmezett játékossággal, finom érzékenységgel játssza a főszerepeket.

A Budapest Bábszínház legújabb bemutatója hároméves kortól ajánlott. Érdekes megfigyelni a közönséget. Amint az anyuka, apuka vagy a nagymama szembesül azzal, hogy nem hagyományos, "szövegelős" előadást lát, elkezdi megnyugtatni a gyereket, majd legközelebb nem ilyenre jönnek, hanem olyanra, ahol beszélnek. A kiskorú nézőnek fogalma nincs, miről próbálják a felnőttek őt meggyőzni, miért mentegetőznek, mert tekintete, figyelme a színpadra összpontosul. A gyerekeket nem zavarja, hogy nem szóval fejezik ki a magukat a színpadon. Neki teljesen evidens, hogy a Csató Kata rendezte játékból összerakja a Hamuban sült mese történetét. Amit úgy vihetünk magunkkal, mint a játszóktól kapott mézeskalácsszívet.

Papp Tímea