Jacqueline Wilson:

Csoda és Kósza

Gombos Katalin

A Várok ránk című, személyes elemeket is tartalmazó elbeszéléskötetében Czigány Zoltán már említést tett a gödöllői tanyán élő Csodaló és Kószáló történeteiről, melyeket egykor saját gyerekei számára rögtönzött. Ezúttal mi is megismerhetünk egy gyűjteményrevalót a két karakteresen ábrázolt beszélő ló kalandjaiból. Egy könnyed, mégis igényes ifjúsági olvasmány jött létre belőlük, mely sziporkázó humorával, kalandos, akciódús történetsorozatával, sokszínű témavilágával, kivételes megjelenítőerővel bíró, játékos nyelvével valóban a mai gyerekeket szólaltatja meg. Eszköztára jó érzékkel összeválogatott: figyelembe veszi a tévékultúrán felnövekvő fiatalok észjárását, beszédmódját, témaigényét, intenzív vizualizáltságát. Ugyanakkor nem rendeli alá magát szolgai módon a felismert olvasói elvárásoknak, bátran tágítja ezt a mezőt: nyelvileg, stilisztikailag, tematikailag egyaránt.
A két főhős beszélő nevet visel. A szerző kulcsszavait szólaltatják meg: a fantasztikumot, a képzelet világát, a hétköznapi tapasztalatokon túlit: a csodát, valamint a szabadság létélményét, a kalandvágyat, utazást jelentő kószálást. Jelen esetben a névválasztás a két ló ellenpontozott jellemére is utal. Kósza egy rendkívül kíváncsi természetű és roppant falánk ló, "akinek fejében gyakran összekuszálódnak a dolgok". Hóbortos gondolkodása és megrendíthetetlen önbizalma teremti meg mind a hét történet gyújtópontját. A meseszövés forgatókönyve szinte mindig azonos: Kósza félreért valamit és eme téves interpretáció mentén kezd meg egy hajmeresztő cselekvéssort. Vagy pedig fölfal valamit, amiből ugyancsak galiba támad. Például a Puszta Pizzériában bekebelezi az összes pizzát és kénytelen lesz saját maga elkészíteni az olasz ételspecialitást a díszvendégként érkező miniszternek. A nyegle Kósza csöppet sem esik kétségbe, s kizárólag a pizza fő formai jellemzőire koncentrálva egy összenyomott bádogvödörből, "reszelt" seprűszálakból, cipőfűzőből, egy vödör szögből és egy bödön gépolajból megalkotja a miniszter úr vacsoráját, amit az kiváló külföldi műfogsorával el is fogyaszt. A Közlekedési Múzeumban pedig a kiállított viaszfigurákat véli marcipánnak és emiatt leharapja egy bábu fél arcát. A felháborodott teremőrt a kiköpött viaszfüllel halálra rémítve ártalmatlanítja. A dinoszauruszok korába is azért kerül, mert egy nyalintásnyi varázsnedv helyett felhabzsolja az egész csokor varázsnövényt, amit a varázsló készített, s így sokkal távolabbi múltba repül, mint szerette volna. A Marsra is amiatt utazik, mert finomabb zabot és lócsokit szeretne. Még tovább is sorolhatnánk a történeteket, melyek fő irányítója Kósza telhetetlen étvágya, ám hadd említsem inkább azt a kedvencemet, melyben Gyöngyi néni a naplementében gyönyörködve megjegyzi: "te, Sajókám, nézd milyen jól fest ez a ló!" Az elhangzottakat szó szerint véve Kószában feltartóztathatatlanul buzogni kezd a festeni vágyás ("Belőlem nő az ecset!), és festőművésznek áll. Újabb félreértések közepette először szobafestőként alkalmazzák, ám ő ebből mit sem vesz észre ("Szóval freskó!"), s a lakás falain több változatban is megalkotja a megrendelő lila ruhás nő(!) portréját. Mint minden történetnek, ennek is jó lesz a vége: Kósza valóban festőművész lesz, s meghívást kap a Gödöllői Művésztelep alkotói közé.
Az öntörvényű Kószával ellentétben Csoda egy megfontolt, csodaokos ló, akinek szerepe kettős. A mese világán belül egy klasszikus népmesei motívum, a "csodás elem", "a csodás segítőtárs" megtestesítője: "csak a csoda mentheti meg". Vagyis ő az, aki a népmesék csodatáltosaihoz hasonlóan váratlanul megjelenik és mindig kihúzza barátját a bajból. Másrészt Csoda egyfajta kontrollszerepet is ellát Kósza mellett. Miközben igyekszik annak félrecsúszott interpretációit a helyes irányba terelni, bemutatja, megmagyarázza a körülöttük lévő világ jelenségeit. Például, hogy mit láthatunk a Közlekedési Múzeumban, hol található és milyen tulajdonságokkal rendelkezik a Mars bolygó stb. Így a szerző az ő alakján keresztül kapcsol be a mese könnyed és gyorsan pörgő folyamába néhány érdekes ismeretterjesztő vagy tanulságos elemet. (Szerencsére minden célzott pedagógiai szándék nélkül.)
Mindez Czigány témavilágát meglehetősen differenciáltá teszi. Hiszen egy-egy fejezettel kiszolgálja az ifjúsági könyvek divattémáit: van benne időutazás, varázslás, őslényes történet (Csoda és Kósza a múltban) és Földön kívüli kaland is (Csoda és Kósza a Marson). Ugyanakkor olyan intellektuális vonzatú témákat is melléjük illeszt, mint amilyen a régiségek, múzeumok világa (Csoda és Kósza a Közlekedési Múzeumban), vagy a képzőművészet (Csoda és Kósza mint festők). Ezeket az elemeket ráadásul bátran keveri is: az üldözéses dinoszauruszos kaland után Kósza Kanca Mucival ellátogat a Természettudományi Múzeumba és megnézi az iharkúti Hungaroszauruszt. Az utolsó, boltos fejezetből pedig, ha akarjuk, a fogyasztói társadalom kritikáját is kiolvashatjuk. Kósza egy tele autónyi havat ad el egy kövér embernek, aki ráadásul utálja a hideget és alig várja, hogy bekapcsolja a fűtést: "Csak bepréselte a buta testét és fejét a hóba, és elindult boldogan a Wartburgjával, mert telipakoltatta közepes áron."
Összességében Czigány könyvét eklektikus világábrázolás jellemzi. Írásmódja a szürreális képek és lírai tájleírások egymásmellettiségével, a hagyományosan felépített történetstruktúrába (bevezető, bonyodalom, megoldás) illesztett abszurd jelenetekkel, a nonszensz és realista elemek, illetve az elképzelt és valós helyszínek keveredésével írható le. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez az eklektika csak az ábrázolt világ sokszínűségének, többrétegűségének megteremtője. S ezt Czigány egységes, gördülékenyen olvasható, jól szerkesztett és választékos nyelvi szövege kiválóan egybentartja, egy pillanatra sem engedi szétesni.
Csoda és Kósza kalandjainak legfőbb hatáskeltő elemeiként mégis a szerző humora és vizuális írástechnikája emelhetőek ki. (Ezeket erősítik Baranyai András kiváló illusztrációi is, melyek tökéletes összhangban vannak Czigány Zoltán szövegével.) A könyv humora egyszerre nyelvi és helyzetkomikumon alapuló humor. Czigány szeret játszani a szavakkal, s ötlettára kimeríthetetlen. Rendszeresen átírja például az "ember" szót szerepeltető szavakat lóra (pl. a "két gazló" kifejezésben), de "lóra formál" olyan szavakat is, mint a "fölkerekedtek", ebből lesz a "fölpatakodtak". Sokféleképp bontja szét, elemzi a szavakat, berögzült szókapcsolatokat és szólásokat. Jellemző például, hogy a gyakran használt, de Kósza által félreértelmezett szólásokból ("hol élsz te a Marson?", "nézd milyen jól fest ez a ló!", "ha tehetném, visszaforgatnám az időt!") építi föl az egyes történetek kompozícióját. Sőt mitöbb, a legtöbb párbeszéd implikálói is ezek a félrehallások, szójátékok. Kósza szerint ha valaki farkaséhesen érkezik egy pizzériába, ahol épp "zárt-ök-rű ren-dez-vény" van, akkor nyilvánvalóan farkast és ökröt fog találni az étlapon.
Helyzetkomikuma pedig a klasszikus börleszkműfajéhoz hasonló, melyben jellemzően egy kétbalkezes vagy együgyü, ámde nagyon is magabiztos és tevékeny figura keveredik a többi hétköznapi alak közé, s sajátos világértelmezése alapján nyúl bele azok szokványos életébe, mellyel óriási felfordulást okoz.
Szándékosan a filmkultúrából kölcsönöztem a fenti hasonlatot, ugyanis ekörül rejlik az egyébként filmrendező Czigány szövegalkotásának másik kulcspontja is: az erős vizualitás és filmszerűség, mely a helyzetkomikumra építő jeleneteket rendkívül intenzívvé és hatásossá teszi. A történések megjelenítése szuggesztív erejű, s a megszólalások jó része is erősen a látványra épít, vagyis csak az elképzelt mozgó figurákkal együtt értelmezhető. De filmszerű a cselekményszövés is: tele van börleszkekkel (az Alagútban keresztbe fordult szekér több órás dugót okoz Budapesten), rajzfilmgegekkel, poénokkal (a festőművész Kósza fatörzzsé összeragadt, vastagon festékes farkával úgy oldalba vágja magát a legyek miatt, hogy elájul), akciófilmes helyzetek (menekülés a húsevő dinoszauruszok elől), akció-vígjáték kockák (üldözéses jelenet símaszkos, fegyveres múzeumőrökkel a ripityára törő múzeumi tárgyak között). A szórakoztató kalandok, az akciódús történetmondás a rajzfilmek dinamikus élményével töltik fel a szöveget. Emiatt kimondottan ajánlott olvasmány olyan családok számára, ahol a megrögzött kis tévénézőt nehéz a könyvek világa felé csábítani. Ha egyszer sikerül a kezébe nyomni a Csoda és Kószát, garantáltan nem fogja egyhamar letenni! Sőt, lehet hogy kérni fogja, hogy ellátogathasson a Közlekedési Múzeumba is.
(Czigány Zoltán: Csoda és Kósza, Pagony Kiadó, 2007)