|
9-11 éveseknek
Nyári olvasmány 9-11 éveseknek
 Balázs Ágnes könyvét (Lufi és Szamóca) azok a gyerekek fogják élvezettel olvasni, akik szeretik a humort, és akik gyakran azzal szembesülnek, hogy a felnőttek félreértik őket, nem figyelnek, állandóan csak veszekednek, elégedetlenkednek. Persze előfordul az is, nagyon ritkán, hogy meglepően jófejek.
Lufi unatkozik, hiszen a szünidőt kénytelen otthon tölteni, családjának átmenetileg pénzügyi nehézségei vannak. A szomszéd gyerekek is nyaralnak, nincs kivel játszania. Nem marad más, mint a felnőttek bosszantása, hiszen bármit kitalál saját maga szórakoztatására, az a felnőtteknek nem tetszik. Lufi gyakran maga sincs tisztában azzal, hogy mi a jó, és mi a rossz. Hiába teszi fel a kérdéseit, egyedül a nagymama figyel rá, de ő sem tud mindenre választ adni. A könyvet azoknak a fenőtteknek is ajánljuk, akiknek 9-10 éves kislányuk öntörvényűen viselkedik, és nem értik, miért keveredik mindig bajba, miért kezelhetetlen, miért vannak jobbnál jobb „ötletei”. A gyerekek több türelmet igényelnek, bármennyire is elfoglaltak vagyunk, fontos számukra, hogy beszélgessünk velük – vonhatjuk le a tanulságot. (Móra Kiadó, Békés Rozi illusztrációival, 2006.)
Francesca Simon: Rosszcsont Peti iskolai rémtettei
Aki még nem találkozott Rosszcsont Petivel, annak itt a remek alkalom megismerni, hiszen az Animus Kiadó gondozásában most több történeten keresztül követhetjük nyomon iskolai rémtetteit. Rajz és történet zseniális összhangja valósult meg ebben a könyvben, elolvasása felnőttnek is kellemes
szórakozás. Rosszcsont Peti túljár mindenki eszén, csakhogy győztesen keveredjen ki a helyzetekből. Bővebben
Darvasi László: Trapiti
 Tudod-e mi a trapiti? Trapitizés az is, ha azt mondod a szomszédnak reggel, hogy trapiti. Mire ő elmosolyodik és visszabiccent magának, az is trapiti. (Részlet Darvasi László Trapiti című könyvéből)
A fura kis manó, akit elneveztek Trapitinek, nem tudja hogy ő ki, mi, de mindenkit felvidít szeleburdi trapitijaival, míg végül mindenki megtanul trapitizni. A városka lakosai szívükbe zárják a manót. Kavicsvárat (ahova betévedt Trapiti) Főfőváros be akarja venni, de Trapitinél van egy ellenszer. Főfőváros főfőtanácsosa gonosz. De milyen gonosz! Van egy tükre. Abban él a JÓ Kukta Gerozán. A ROSSZ Kukta Gerozánnál, vagyis a főfőtanácsosnál van egy varázs fakanál. Ha kíváncsi vagy mit varázsol, olvasd el Darvasi Lászlótól a Trapiti című könyvet. (Magvető, 2002)
Miklya Eszter, tanuló
Kitty Habertsma: Amarilla kisasszony
 Amarilla Kisasszony igen különös jelenség, amint színes zacskókkal díszített biciklijén végigkerekezik a falun. Ez a falucska első látásra pontosan olyan, mint bármelyik másik, a történet folyamán azonban számtalan mesebeli lénnyel népesül be. S ha véletlenül azt gondolnánk, hogy ezeknek a lényeknek nincsenek problémáik, tévedünk. Amarilla Kisasszony hatalmas ereje éppen abban áll, hogy csodálatos beleérző képességével rátapint a gondok forrására. Arra, hogy Dávid Urat tudat alatt is zavarja szúrós tekintetű tenyeres-talpas takarítónője, hogy Vén Kutya úgy érzi, a kutyának sem kell, hogy a zaklatott kísértetek azért szenvednek, mert szükségük lenne egy pihenőotthonra, vagy hogy a Lovak azért nem nevetnek mostanában, mert gazdáik lovakhoz méltatlan körülmények közé kényszerítik őket.
Előbb-utóbb a megoldások is megszületnek. Amarilla Kisasszony segítőtársai - a Tündérkék és a Mindenhol és sehol sem vagyunk! emberek - közreműködésével. De segít minden más jóérzésű lény: A Félénk Kísértet és Dávid Úr házi kísértete, a Feketerigó s a vadlibák, segítenek a Bükkfák és persze az Egyszarvú, ez az aranysugárba burkolt, kecses paripa is.
Amarilla Kisasszony története mese, nagy igazságokkal és tanulságokkal teli mese. Végigolvasva rájövünk arra, hogy éppolyan jó adni, mint kapni, hogy kedvességünk, ragaszkodásunk óriási örömet jelent másoknak. Akaratlanul is hinni fogunk abban, hogy mi magunk is csupa jóérzésű lénnyel vagyunk körülvéve, értünk a fák, a madarak s a lovak nyelvén, s örömünket tudjuk lelni már az évszakok puszta egymásutánjában is, csak a hétköznapok pörgésében időnként megfeledkezünk erről. Kövessük Amarilla Kisasszonyt bicilincijén, hagyjuk magunkat elvitetni az Örökzöld Mezőkre, s ne lepődjünk meg, ha néha elgörkorcsolyázik mellettünk egy Vén Kutya. Igen - ha tetszik, ha nem - vannak még csodák.
(Móra Kiadó)
Tulics Mónika
A varázsfuvola
 Régi-új meséket ad a felnőtt és gyerek olvasók kezébe a Papirusz Duola kiadó most útjára induló sorozata: régieket, a zeneirodalom nagyjainak remekműveit, és újakat is, hiszen pazarul illusztrált, hangulatosan megírt mesekönyv formájában a magyar közönség még nem találkozhatott velük. A sorozat stílszerűen Mozart operájával, A varázsfuvolával indul, általában a gondos szülők elsőként ezzel a művel ismertetik meg gyermekeiket. Zenehallgatás közben azonban mi, felnőttek sem figyelünk oda gyakran a történetre, pedig minden egyes opera szép, megindító, önmagában is érdekes mese. A nagyszájú, éles eszű Papageno, a nemes lelkű Tamino, a bölcs Sarastro és a bosszúvágyó Éj Királynője eddig csak a színpadon keltek életre, most már azonban e meséskönyv lapjain is. Az első alkalommal operába látogató kicsinyek immár ismerősként üdvözölhetik őket, az operát jól ismerő felnőttek pedig úgy találkozhatnak velük, ahogy eddig még soha: elragadó, eleven mesefigurákként. Lázár Zsófia az eredeti szövegkönyvből írt játékos, üde meséje és Szalma Edit bűbájos, a műfaj színpadiasságát és a figurák esendőségét különös érzékenységgel megjelenítő illusztrációi tükrében Mozart és Schikaneder remekműve teljes fényében, de új színekkel gazdagodva jelenik meg e könyv lapjain.
A könyv ára 2490 Ft.
Mesék az Operaházból
 Népszerű mesékből és drámákból régóta készülnek zenés színházi előadások. Ilyenkor az eredeti mű a színpad igényei szerint változik. Fráter Zoltán ebben a szép kiállítású képeskönyvben nagy sikerrel játszott operák és balettok cselekményét meséli újra zenekedvelő, kíváncsi gyerekek számára. Kilenc mese, kilenc különböző, változatos hangulat jelenik meg a Mesék az Operaházból című könyvben, Szegedi Katalin varázslatos illusztrációi pedig a díszletek és a korhű jelmezek segítségével a színház és az operaház semmihez sem fogható, titokzatos világát csempészik a könyv lapjai közé.
Zizou Corder: Charlie és az oroszlánok
 A világszerte Lion Boy címmel sikeressé vált történet hazánkban a Geopen Kiadónál látott napvilágot Charlie és az oroszlánok címmel.
A történet alapja - mármint az, hogy a főszereplő beszéli a macskák nyelvét - a géntechnológia korában talán egyesek számára már nem is annyira elképzelhetetlen: kisgyermekkorában Charlie vére egy leopárd vérével érintkezett, azóta beszéli a macskafélék nyelvét. Ha túltesszük magunkat ezen a kissé hiteltelennek látszó magyarázaton, képesek leszünk arra is, hogy együttérzéssel kövessük végig Charlie útját, sőt külön örömet okoznak majd azok a jelenetek, amikor használja emberfeletti képességét. Tovább
Messze ide London...
 Abból a képességből, hogy kívülről lássuk magunkat, mindenkinek ugyanannyi jutott; hogy valaki másnak a szerepében éljük az életünket, éppúgy lehetetlen. Korábbi regényei alapján azonban úgy tűnik Nógrádi Gábor szeret eljátszani a személyiségváltós, beleélős perspektívával. A szerző magyar és nemzetközi díjat nyert Petepite című könyvében a főhős tulajdon édesapja bőrében ébred fel, egy másik történetben - Az anyu én vagyok - pedig anya és leánya cserél szerepet. Bővebben
Philip Ardagh:
A szörnyű vég, Eddie Dickens trilógia
 Az angol szerző banálisan egyszerű, néhány mondatban leírható története egy 11 éves kisfiúról szól, akit szülei súlyos betegségük miatt a nagybácsira bíznak. Egy félreértés következtében a fiú árvák intézetébe kerül, ahonnan sok megpróbáltatás után a többi gyerekkel együtt a könyv végén szabadul ki. Minden bizonnyal sosem veszem a kezembe ezt a könyvet, ha az ismertetőben mindössze ennyit tudok meg a műről. Ám ez a meseregény épp attól zseniális, hogy maga a történet szinte lényegtelen. Amitől ellenállhatatlan, és lerakni sem lehet, az a nyelvi játék, nyelvi bravúr, mellyel a szerző "kiforgatja sarkából" még a klasszikus angol humort is. Természetesen az abszurd humornak is vannak hagyományai angliában, például a tragikusan elhunyt, világhírű Beatles tag John Lennon is művelte, vagy a nálunk épp oly jól ismert Monthy Pyton csoport.
"A szörnyű vég" lehetne valami gyenge krimi címe is, de megpillantva a fedélen David Roberts groteszk grafikáját, a "szamárfüles" könyvszéleket, amit Dave Crook tervezett, megsejtjük, hogy nem közönséges regényt tartunk a kezünkben. (Mielőtt bárki a szívéhez kapna, elárulom, a cím a nagybácsi otthonának nevét rejti magában.)
Bővebben a Csodaceruza 15. számában
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr
 A könyv szerepelői nem a mesevilágból érkeznek hozzánk, hanem hús-vér gyerekek, olyanok amilyenek magunk is voltunk, illetve amilyenek most gyerekeink. Igaz, a történetszövés díszlete mára inkább történelmi dokumentummá vált, de a mű klasszikus voltát pontosan ez igazolja: át tudott lépni saját korán, s a közvetlen környezetétől független értékeket képes közvetíteni. Ma már a könyvet bújó gyerekeknek el kell magyarázni, mi az, hogy őrs, őrsi gyűlés, őrsi napló, és főleg azt, miért kellett így élni. Azt hiszem, ez a beszélgetés, ez a szükséges szülői kiegészítő információ egyáltalán nem káros. Azonban ha jobban figyelünk, rájövünk, a letűnt kor díszletei csak a bevezetőhöz kellenek. A történelmi környezet nagyon gyorsan háttérbe szorul, s ami előttünk áll, az nem más, mint egy csapat kisgyerek kalandjai a tavaszi szünetben.
Bővebben a Csodaceruza 15. számában)
(Jonatán Könyvmolyképző, Szeged, 2004.)
Lewis Caroll: Alice Tükörországban
Lewis Carrollnak, a tizenkilencedik században élt oxfordi matematika-professzornak a nevét két gyermekkönyve őrizte meg. Az Alice Csodaországban már nálunk is klasszikus gyermekolvasmány. Ennek párja is a Viktória királynő korabeli Anglia gúnyrajza, különös álomvilágban kalandozunk Alice-szel, aki ott egy élő sakkjátszma egyik figurája. Minden újabb lépésnél mókás szerzetekkel találkozik, akik képtelen viselkedésükkel, falrengetően értelmetlen ötleteikkel kacagásra ingerelnek. Carroll nem kímél senkit és semmit; a hóbortos királynő és a tutyimutyi király maga Viktória és a férje, s nem hiányzik ebből a mesekönyvből sem jó néhány angol szokás kíméletlen kifigurázása.
Az eleven stílusú, meghökkentő nyelvi fordulatokban bővelkedő művet Révbíró Tamás tolmácsolja, kitűnően adva vissza az író sajátos angol humorát. A vers-betéteket, találóan, szellemesen, Tótfalusi István fordította, az elragadó illusztrációk Szecskó Tamás művészetét dicsérik.
(Ciceró Könyvstúdió)
Astrid Lindgren: Pirosházi történetek
 Ez a könyv olyan világba kalauzol el, melybe a felnőtt visszavágyik, s a mai 8-12 évesek is jól érzik magukat. Milyen ez a világ? Piros házikó, folyópart, gyönyörű jeges-havas telek és ragyogó nyarak, megannyi lehetőség a főszereplő, Madikó élénk fantáziával kitalált játékaihoz, melybe mindig bevonja kishúgát, Lizbetet – és akarva akaratlanul szüleit és más felnőtteket is. Televízió még sehol, de a két kislány egy percig sem unatkozik az Isten háta mögötti tanyán.
Kiadó: www.animus.hu
|
