5-7 éveseknek

AJÁNLÓ
Arnica Esterl: A vitéz szabólegény

Arnica Esterl adaptációja kifogástalanul közvetíti az ismert népmesét, melynek hőse egy egyszerű szabólegény. A történet néhány tekintetben azonban eltér a tipikus tündérmeséktől.
Már a kezdés sem szokványos, elmarad a bevezető formula, és egy zsánerképpel indít az írónő: a kis szabólegény asztalkájánál dolgozik, közben édes almát eszeget. Az almára szemtelen legyek telepednek, de a legényke lecsapja őket, mégpedig hetet egyetlen ütéssel.
Ezzel elkezdődik a bonyodalom, a szabólegény útnak indul. Vándorlása közben a király udvarába téved, ahol bizony félreértik az övébe hímzett hetes számot, azt gondolják, egy rettenthetetlen vitézzel van dolguk. A szabólegény természetesen erre nem cáfol rá.
Mint a klasszikus mesékben, itt is próbatételek elé állítják a hőst. Különös, természetfeletti lényekkel kell megküzdenie: két félelmetes óriással, egy unikornissal, és egy pusztító vadkannal.
Amiben eltér Esterl története a hagyományostól, hogy a szabólegényt nem segítik varázslatok, varázstárgyak, pártfogók, kizárólag önbizalmának, furfangjának, leleményének, jókedvének és szerencséjének köszönheti, hogy elnyeri a királylány kezét, meg vele a koronát.
A mese végkifejlete pozitív, bár sem a királylány, sem apja nem örül a lentről jött új királynak, mert időközben kiderül, hogy a rendkívüli képességű vitéz egyszerű szabólegény.
Így aztán bizonyára nem véletlen, hogy az írónő a történet végéről is lehagyta a megszokott fordulatot: boldogan éltek míg...
Előfordult már, hogy egy könyvet az illusztrációkért vásároltam meg, s ha maga a mű is élményt nyújtott, az már hab volt a tortán. Ez a kiadvány ilyen, kuriózum, ritka csemege, amit a gazdag, kivételesen szép képanyagnak köszönhet.
Olga Dugina és Andrej Dugin rajzain mintha a gótika és reneszánsz, a szecesszió és Salvador Dali szűrrealizmusa elegyedne sajátos ötvözetben.
A finom részletességgel kidolgozott, festői hatású képek, tulajdonképpen bizarr látomások, melyek megmozgatják a képzeletet. Mindenesetre én nem tudtam betelni velük.
Kisiskoláskortól, felső korhatár nélkül mindenkinek ajánlom az Opus kiadó könyvét. (Rácz Gabriella)

AJÁNLÓ
Mach, Sebesztova és a többiek

Mach és Sebesztova hétköznapi gyerekek. Amikor telefonkagylóhoz jutnak, természetesen telefonálnak vele, s amikor kiderül, hogy a kagyló bármit teljesít, úgy rendelik a kívánságokat, ahogyan pizzát szokás rendelni. Mint holmi új, ismeretlen, egzotikus feltéteket, úgy kóstolgatják a változó helyszíneket, a váratlanul kialakult helyzeteket, a hirtelen felindulásból kimondott kívánságaik következményeit. Ezek hol nagyon finomak, hol kicsit túl erősek és csípősek. De semmi baj, történhet bármi, ők megoldják... Lewis Caroll világhírű viktoriánus Sebesztovája, Alíz annak idején a Csodaországban még kénytelen volt rádöbbeni, hogy a hatalmas brit birodalom életét szervező, öröknek és racionálisnak hitt szabályokkal semmire sem lehet menni a nonszensz még hatalmasabb, végtelen világában. Mach és Sebesztova jó száz évvel fiatalabbak. Ismerik a puszta szemmel láthatatlan világot, tudják, hogy szerves egységet alkot a láthatóval, s készek bármikor átruccani, ha úgy vélik, hogy a látható világban nem kaphatnak kielégítő választ sokszor igen kacifántos (vagy egyszerűen a felnőtt agy számára már felfoghatatlan) kérdéseikre. A telefonkagyló csak eszköz. (Bővebben a Csodaceruza 21. számában. Rendelje meg itt!)

AJÁNLÓ
Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi

Vajon a hideg miatt veszi fel Csiperke apuka a teljes ruhatárát? Talán Angliában olyan zord telek járnak, hogy egyszerre két nadrágot, három inget, négy kardigánt ajánlatos hordani? Ki az a titokzatos férfi, aki reggel Csiperke anyukától taxit rendel? Miért térítik el az uszodába tartó sulibuszt, benne a Csiperke ikrekkel, és sok gyerekkel?
Ki fogja el az apró, de veszedelmes bankrablót? Ki az áruházi Mikulás?
Nos, ezekre a kérdésekre megkapja a választ, aki elolvassa Alan Ahlberg és Katharine Mcewen szerzőpáros vidám, pergő történetét, melyet a magyar kiadó Janikovszy Éva és Réber László legjobb közös munkáihoz hasonlítja. A sorozat az év gyermekkönyve-díjat nyerte hazájában. (R. G.) Könyvmolyképző Kiadó, 2005.

Hétszínvirág

A történet Annuskáról szól, aki egy csodatévő, hétszínű, hétszirmú virágot kap. Itt meg is kell állnom kicsit. A gyermek kedvenc képzelődései közé tartozik, hogy valamiféle kívánságteljesítő csodadolog segítségével korlátlan lehetőségekhez jut. Az első dilemma ebben a játékban az, hogy el kell dönteni: egyetlen, vagy több kívánság teljesülhet-e? Komoly szerepe van ennek a játéknak az önmegismerésben, a személyiség fejlődésében. El kell jutni addig a szintig, amikor már csak egyetlen kívánság lehetséges. Ehhez bölcsesség, érett értékítélet szükséges. Mindannyian tékozlóan bánunk saját Hétszínvirágunkkal és az utolsó szirmot is képesek vagyunk elpocsékolni. Katajev meséjéből világossá válik, hogy nem baj, ha hat szirmot elpazarlunk fölösleges, öncélú dolgokra, mert valójában egyetlen egy szirom (kívánság) a lényeg és az nem holmi tárgyak megszerzéséhez, nem kivagyiságunk mutogatásához kell, hanem az önzetlen szeretet kifejezéséhez. Ezt a fontos igazságot tanulhatja meg egy gyermek ebből a meséből, bár attól tartok, hogy ennek a történetnek ezer alakban kell megjelenni előttünk felnőttkorunkig, hogy végre megértsük.
(Valentyin Katajev: Hétszín-virág, PLGS Kft., 2004)
L. p. I.