|
13-15 éveseknek
A gólem szeme
Jó, jó, van neki szeme. De mi a fityfene az a gólem? Ne röstelljétek, ha nem tudjátok, ugyanis manapság nem járkálnak gólemek az utcán. Szerencsére - tehetjük hozzá - ugyanis a gólem egy életre keltett, iszonyatos erejű agyagszörny. Hogy Londonban is mit művelt! Eredetileg azonban Prágában (egy ottani zsidó legendában) látta meg a napvilágot. Bővebben
A tökéletes óramű
 A mechanikus szerkezetek és az élő szervezet működése közötti hasonlóság már a XVII-XVIII. század óta foglal-koztatta az emberek fantáziáját. Nemcsak ügyes kezű mesterek próbáltak meg em-bert utánzó szerke-zeteket alkotni. A filozófusok is úgy vélték, hogy az emberi, állati szer-vezet a gépekhez hasonlóan működik, ezt bizonyítja Descartes vagy az orvosi pályát folytató de La Mettrie filozófiája is. Nagyszerű példái ennek az érdeklődésnek azok az óraművek, amelyek szenteket, homokórájukkal az elmúlásra emlékeztető halálfigurákat és más szimbolikus alakokat vonultatnak fel. Az olyan csodálatos alkotásoknak pedig, mint a velencei ütőszerkezetes harang, amelyet mórok kondítanak meg vagy a prágai Orloj, mind a mai napig sok bámulója akad. Talán azért is akkora az érdeklődés, mert a kiemelkedő technikai alkotások megszületését gyakran titokzatos mesék fonták körül...
Philip Pullman történetének helyszíne, Glockenheim, a német romantika hangulatát idézi. A cselekmény több szálon fut, és az események pontosan illeszkednek egymáshoz, akár egy óra alkatrészei. Fritz, az író felolvasást tart a városka fogadójában összesereglett hallgatóságnak. Elbeszélése olyan megtörtént eseményen alapul, amely évekkel korábban élénken foglalkoztatta a környék lakóit: Ottó herceg gyermeke meghal, és az apa mindenáron trónörökösről akar gondoskodni. Dr. Kalmeniust, a kitűnő a mestert kéri meg, alkosson számára egy mesterséges gyermeket. A titokzatos Kalmeniusról úgy hírlik az ördöggel cimborál. Akik ismerik, azt állítják, ő a legeszesebb ember egész Európában. Élet és halál misztériuma foglalkoztatja, és olyan szerkezeteket készít, amelyek mindenben képesek utánozni az embert, énekelnek, beszélgetnek vagy sakkoznak. Filozófiáját a doktor saját mesterségéből vezeti le: életünk egy óramű, amelyet ha elindítunk, befolyást gyakorolunk a jövőre. Fritz addig tudja mesélni a történetét, amíg dr. Kalmenius meg nem jelenik a Fehér Ló fogadóban. Ettől kezdve minden nagyon is valóságossá válik, és Fritznek nincs többé hatalma saját elbeszélése felett, mint író megbukik, és távozni kényszerül a városból.
Karl, az órásinas nem tudja összeállítani azt a szerkezetet, amely a mestermunkája lenne, és Glockenheim nevezetes óráját díszítené, amelyben több mint száz figura mozog. Hogy a fiatal inas ne maradjon szégyenben, dr. Kalmenius átengedi neki egyik legkiválóbb alkotását, az Acélszív lovagot. Karl hírnevet, vagyont, dicsőséget akar szerezni, és amikor együtt látja a doktor két, egymással nagyon is ellentétes célból készült remekművét, a bájos herceget és a pusztításra született lovagot, választania kell. Híres mesterember akar lenni vagy inkább a Gonosz segítségével kívánja valóra váltani terveit. Döntése - ahogy a történetből kiderül – végzetes lesz a számára. Bár a regény végén a szálak összefutnak, a szereplők előtt mégsem tárul fel minden összefüggés, és az olvasó számára is marad néhány rejtély.
Az elbeszélés feszes szerkezetű és nagyon átgondolt. Ebben a kisregényben semmi sem történik véletlenül, a legkisebb jelenetnek is végzetes következményei lehetnek. Pullman műve Jules Verne Zakariás mesterét vagy Herman Melville szeren-csétlen toronyépítő Bannadonnájának sorsát idézi, irodalmi párhuzamai ellenére mégis ízig-vérig eredeti műről van szó. A szerző néhány mondatban is képes találóan ábrázolni a regény szereplőit. A mogorva Karl és Fritz, a két kudarcot vallott alkotó kitűnően jellemzett figurák. Különös, rejtélyes alakja a történetnek dr. Kalmenius, de még az olyan mellékszereplők is kitűnően megrajzolt karakterek, mint a lélek testben elfoglalt helyéről elmélkedő udvari orvos-filozófus, vagy a csinos, csak a küllemével foglalkozó Mariposa hercegnő.
Mind az embergép kultúrtörténete, mind az óra szimbolikájának végiggondolása messzire vezetne. Az elbeszélések azonban minden korban arra figyel-meztették az embert: ha a Teremtő művével kíván versenyezni, és tudása gőggel párosul, szükség-szerűen buknia kell. Aki kezébe veszi ezt a misztikus, romantikus hangulatú kisregényt, nemcsak nagysze-rűen fog szórakozni, de el is tűnődhet azon a felelőségen, amellyel az alkotó tartozik tulajdon művének és környezetének. Philip Pullman A tökéletes óramű című munkáját Smarties Gold díjjal és a Carnegie-éremmel jutalmazták.
Bartos Károly
A kilencedik felhőn
  Anne Fine kortárs brit írónőt Magyarországon is felfedezték a kiadók az olvasók nagy örömére, az utóbbi időben több könyve is megjelent a Ciceró és az Animus Kiadónál. A kilencedik felhőn című könyv főszereplője Stolly, aki egészen rendkívüli képességekkel rendelkezik, egyáltalán nem mondható átlagosnak a maga korosztályán belül. Felnőttes dolgokon gondolkodik, mélyen foglalkoztatják azok a kérdések, amelyek valamiképpen a létezésünkkel, az ittlétünkkel kapcsolatosak. Az életről és a halálról való gondolkodás egy kamaszfiú szemszögéből tanulságos lehet nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is. Rendkívül fontos olvasmány 10-14 éveseknek.
Jostein Gaarder: A narancsos lány
 Jostein Gaarder, a Sofie világa szerzőjeként elhíresült norvég író, tőle nem szokatlan módon ebben az új regényében sem éri be kevesebbel, mint hogy olyasfajta kérdéseket vessen föl, amelyek az emberi lét sorsszerűségére, az öntudatra ébredésre és egynémely, a világegyetemmel kapcsolatos problémára kérdeznek rá. A történet kerete nem mindennapi; a tizenöt éves Georg kezébe kerül tizenegy évvel korábban meghalt apja neki szánt levél-naplója. Az apa ily módon próbál fiának olyan kérdésekben támpontot adni, amelyekre életében nem lehetett módja. Kettejük élet-idejét "a Világmindenség szemének" nevezett Hubble-teleszkóp köti össze, melyet még az apa életében állítottak pályára, és a napló megtalálásakor Georg épp dolgozatot készít az űrtávcsőről - már lényegesen több adat birtokában. Ám nem kamaszoknak szóló könyv lenne ez, ha nem esne szó benne szerelemről, a találkozások véletlen- avagy éppen sorsszerűségéről, az önbizalomhiányról és egy egyszer látott lány megszállott kereséséről. A fölvetett kérdések jó ütemben, lépésenként adagolva, megdolgoztatják a kíváncsi Georgot; aki azonban egynémely válaszkísérletnél túl jó tanulónak bizonyul (az űrteleszkóp kapcsán például rögtön akkurátus fejtegetésbe kezd az első norvég vasútvonal költségeiről, a világűrutazás viszonylatában). Szerencsére azért hagy az olvasónak is megválaszolni valót, és ez a gondolatébresztés az a tulajdonság, melynek Gaarder regényei mindenkor nagy sikerüket köszönhetik. F. Á.
(Animus, 1890 Ft )
Jacqueline Wilson: Mi baj, lányok?
 A brit Jacqueline Wilson könyveit kölcsönözték a legtöbbször Anglia könyvtáraiból, ami a 2002-2003-as évben több mint kétmillió alkalmat jelentett. Wilsont magyar törzsolvasói is azért kedvelik, mert az írónő mindig az átélhető valóságból, a gyerekeket is próbára tevő hétköznapokból merít. Ugyanakkor történeteiből sosem hiányzik a humor, s erénye, hogy nem kíván megfellebbezhetetlen válaszokat adni. Őszintéket, töprengésre késztetőket azonban igen. Jacqueline Wilsonnak tizenkét kötete jelent meg magyarul. Legutóbb a Mi baj, lányok? című, melynek a sorozat korábbi köteteiből - Szerelmes lányok, Lányok a pácban, Lányok késésben - megismert kamaszlány hősei az első szerelem örömeit és viszontagságait is megélik.
A tolvajok ura
 Cornelia Funke regénye a Pán Péter (1904) parafrázisa. Főhőséről azt is mondhatom, hogy anti-Pán Péter. Nem csoda, ha ez eszembe jut. A skót J. M. Barrie világhírű meseregényéből készült filmet napjainkban mutatták be a Hollywood Multiplex-hálózat filmszínházaiban. És a világ egyik legszebb gyerekfilmje. Az éppen „százéves" Pán Péter ezzel a filmmel érkezett meg igazán hozzánk - egy anti-Pán Péterrel egy időben. "Minden gyerek fel akar nőni, csak Pán Péter nem" - Cornélia Funke ezzel a „csak"-kal vitatkozik már a regény első oldalán: "A felnőttek nem emlékeznek arra, hogy milyen volt gyereknek lenni. / Néha még álmodnak is arról, hogy újra gyerekek. / De miről álmodtak, amikor gyerekek voltak?/. Én azt hiszem, arról álmodtak, hogy végre felnőttek legyenek" - írja. Egyszóval nincs "csak", nincs kivétel. Ha mégis előfordul, hát baj, s törődni vele a pszichoanalízis dolga. Pán Péter, a gyerek-faun ugyanis sohasem tud visszatérni a valóságba. Tovább...
|
